¹Szeressétek az igazságot, kik a földet itélitek. Jó gondolkozásban legyetek az Úr felől, és szivetek egyenességében keressétek őt;

²mert azok találják meg, kik nem kisértik őt, és azoknak jelen meg, kik benne hisznek;

³mivel az elfordúlt gondolatok elválasztanak az Istentől; a megpróbált erő pedig megdorgálja az eszteleneket;

⁴mert a gonoszt akaró lélekbe a bölcseség nem megyen be, és nem lakik a bűnök alá vetett testben;

⁵mert a fegyelem szent lelke fut a képmutatótól, és elvonja magát az értelem nélküli gondolatoktól, és elriasztatik az érkező hamisságtól.

⁶Kegyes ugyan a bölcseség lelke, de nem szabadítja meg a káromlót ajakitól; mert az ő veséinek tanúja az Isten, és szivének igaz vizsgálója, és nyelvének hallója;

⁷mert az Úr lelke betölti a föld kerekségét, és a ki mindeneket összetart, annál vagyon a szó értelme.

⁸Azért a ki igaztalant szól, nem rejtezhetik el, és nem mellőzi őt el a büntető itélet.

⁹Mert az istentelen gondolatairól kérdés leszen, beszédei híre pedig az Istenhez jut az ő gonoszságinak megbüntetésére,

¹⁰mert a boszúálló fül mindent hall, és a morgolódó zajgás nem marad eltitkolva.

¹¹Őrizzétek azért magatokat a morgolódástól, mely semmit nem használ, és a rágalmazástól ójátok nyelveteket, mert az alattomos beszéd nem esik hiába; a mely száj pedig hazud, megöli a lelket.

¹²Ne szeressétek a halált életetek tévelygésével, se veszedelmet ne szerezzetek kezeitek cselekedeteivel;

¹³mert Isten a halált nem szerzette, és nem örűl az élők veszedelmén.

¹⁴Mivel teremtett, hogy minden legyen, és épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit, és nincs azokban vészhozó szer, sem pokol országa a földön.

¹⁵Mert az igazság örökkévaló és halhatatlan.

¹⁶Hanem az istentelenek szavakkal és kezekkel idézték azt elé, és barátjoknak tartván azt, eltűnnek, és szövetséget kötnek vele, mert méltók, hogy az ő osztályrésze legyenek.