¹Az istentelenekre pedig mindvégig irgalom nélkül jött a harag; mert előre tudta jövendőjöket is:

²hogy miután megengedték azok elmenetelét, sőt nagy sürgetéssel küldték őket, megbánván ezt, utánok indulnak.

³Ugyanis még közöttök lévén a gyász, és a halottak sírjainál keseregvén, más esztelen gondolatra jöttek, és a kiket kérve kiűztek, azokat mint szökevényeket üldözték.

⁴Mert e végre vitte őket a méltó büntetés szüksége; ők azokról, mik történtek vala, nem emlékeztek meg, hogy a mi híjja volt a fenyítéknek, egészítse ki a további büntetés;

⁵és a te néped ugyan csodálatosképen átmenjen, azok pedig szokatlan halált találjanak.

⁶Mert minden teremtmény az ő kezdetleges tulajdona szerint átalakíttatott, szolgálván parancsaidnak, hogy a te gyermekeid sértetlenűl megőriztessenek.

⁷Mert a felhő árnyékozta be táborukat, és hol azelőtt víz volt, száraz föld tűnt föl, és a vörös tengeren akadály nélkül való út, és a nagy mélységből zöld mező lett,

⁸melyen átment az egész nemzet, a te kezed védelme alatt, látván jeleidet és csodáidat;

⁹mentek, mint a lovak a legelőn, és mint a bárányok szökdeltek, magasztalván téged, Uram, ki megszabaditottad őket.

¹⁰Mert megemlékeztek még azokról, mik zarándokságuk alatt történtek vala, hogy állatok nemzése helyett mimódon termett a föld legyeket, és halak helyett a folyóviz töméntelen békát árasztott.

¹¹Utóbb pedig láttak új nemű madarakat, midőn a kivánságtól ösztönöztetve, nyalánk csemegéket kértek.

¹²Kivánságuk szavára a tengertől fűrj jött fel nekik. És a bűnösökre gyötrelmek szállottak, nem előjelek nélkül, melyek a villámok erejével történtek; és méltán szenvedtek gonoszságaik szerint;

¹³mert utálatosabb vendégszeretetlenséget gyakoroltak; némelyek ugyanis az ismeretlen jövevényeket be nem fogadták, mások pedig a jó vendégeket szolgaság alá vetették;

¹⁴és nem csak ezt, hanem mást is figyelembe kell venni azoknál, hogy kedvetlenűl fogadták a külföldieket,

¹⁵mialatt ezek azokat, kiket örömmel befogadtak, és törvényeikben részesitettek, kegyetlen fájdalmakkal gyötrötték.

¹⁶Azért vaksággal verettek meg, mint amazok az igaznak ajtajánál; hirtelen sötétséggel födettek be, hogy kiki saját ajtaján is kereste a bemenetelt.

¹⁷Az elemek önmagokban elváltoztak, mint midőn a hangminőség elváltozik, de minden megtartja saját hangját; mint ezt egy látásra is megitélhetni;

¹⁸mert a mezei állatok vízi állatokká változtak, és valamennyi úszók voltak, mind a földre mentek át.

¹⁹A tűz több erővel hatalmaskodott a vizben, és a víz oltó természetéről elfeledkezett.

²⁰A lángok ellenben a benne járó s veszendő állatok testeit nem bántották; el sem olvaszták azt a jó eledelt, mely, mint a jég, könnyen elolvad. Mert mindenben fölmagasztaltad a te népedet, Uram, és megtisztelted, és nem vetéd meg, minden időben és minden helyen velök lévén.