¹Abimelek, Jerobaal fia pedig elméne Szikembe anyjának atyjafiaihoz, és szóla hozzájok, és anyja atyai házának minden rokonságához, mondván:

²Szóljatok minden szikemi férfiúval: Mi jobb nektek, hogy hetven férfiú, Jerobaal minden fiai uralkodjanak rajtatok, vagy hogy egy férfiú uralkodjék? és egyszersmind gondoljátok meg, hogy a ti csontotok és testetek vagyok.

³És megmondák anyja atyjafiai valamennyi szikemi férfiúnak mind e beszédeket ő felőle, és azok szivét Abimelekhez hajták, mondván: Ő atyánkfia!

⁴És hetven gíra ezüstöt adának neki a Baalberit templomából. Ki azzal magának szűkölködő és csapongó férfiakat fogada, és ezek követék őt.

⁵És atyja házába méne Efrába, és megölé atyjafiait, Jerobaal fiait, a hetven férfiút egy kövön; csak Jerobaal legkisebb fia Joatám marada meg, mert elrejteték.

⁶Egybegyűlének pedig Szikemnek minden férfiai, és Mello városának minden háznépei, és elmenének, és királylyá tevék Abimeleket a cserfa mellett, mely Szikemben vala.

⁷Midőn ez hirűl vitetett Joatámnak, ez elméne és megálla a Garízim-hegy tetején, és fennszóval kiálta, és mondá: Hallgassatok meg engem, Szikem férfiai, hogy Isten is meghallgasson titeket.

⁸Elmenének a fák, hogy királyt kenjenek föl magoknak, és mondák az olajfának: Országolj fölöttünk!

⁹S ez felelé: Vajjon elhagyhatom-e kövérségemet, mely az Istennek is szolgál az embereknek is, és elmehetek-e, hogy a fák között fölemeltessem?

¹⁰És mondák a fák a fügefának: Jőj, és vedd át közöttünk az országlást.

¹¹S ez felelé nekik: Vajjon elhagyhatom-e édességemet és gyönyörű gyümölcseimet, és elmehetek-e, hogy a többi fák között fölemeltessem?

¹²És szólának a fák a szőlőtőnek: Jőj, és országolj fölöttünk?

¹³S ez felelé nekik: Vajjon elhagyhatom-e boromat, mely megvídámitja az Istent és embereket, hogy a többi fák között fölemeltessem?

¹⁴És mondák minden fák a galagonyának: Jőj, és országolj fölöttünk.

¹⁵S ez felelé: Ha engem igazán királyotokká rendeltek, jőjetek elé, és nyugodjatok árnyékom alatt; ha pedig nem akarjátok, tűz jőjön ki a galagonyából, és emészsze meg a Libanon czedrusait.

¹⁶Most tehát, ha igazán és bűn nélkül rendeltétek magatok fölött királylyá Abimeleket, és jól cselekedtetek Jerobaállal és az ő házával, és megháláltátok annak jótéteményét, ki érettetek hadakozott,

¹⁷és lelkét veszedelmekre adta, hogy megszabadítson Madián kezéből titeket,

¹⁸kik most föltámadtatok atyám háza ellen, és megöltétek az ő fiait, a hetven férfiút egy kövön, és királylyá rendeltétek Abimeleket, az ő szolgálója fiát Szikem lakói fölött, azért, hogy atyátokfia;

¹⁹ha tehát igazán és vétek nélkül cselekedtetek Jerobaállal és az ő házával: örűljetek ma Abimelekben, és ő is örűljön tibennetek.

²⁰Ha pedig gonoszúl: tűz jőjön ki belőle, és emészsze meg Szikem lakóit és Mello városát; és tűz jőjön ki a szikemi férfiakból és Mello városából, és emészsze meg Abimeleket.

²¹Ezeket mondván, elfuta és Bérába méne; és ott lakék, bátyjától, Abimelektől való féltében.

²²Országla tehát Abimelek Izraelen három esztendeig.

²³És az Úr gonosz lelket bocsáta Abimelek és Szikem lakói közé, kik utálni kezdék őt,

²⁴és Jerobaal hetven fia megöletésének gonoszságát és azok vére kiontását atyjokfiára, Abimelekre vetni, és a szikemiták többi fejedelmeire, kik őt segítették vala.

²⁵És lest vetének ellene a hegyek tetején; és várván az ő eljövetelét, rabolnak vala, fosztogatván az úton járókat; s ez hirűl viteték Abimeleknek.

²⁶Eljöve pedig Óbed fia, Gaal, atyjafiaival együtt, és átméne Szikembe. Kinek jövetelére fölbátorodván Szikem lakói,

²⁷kimenének a mezőkre, elpusztítván a szőlőket, és eltapodván a gerezdeket; és énekes karokra oszolván, bemenének istenök templomába, s étkek és poharak között szidalmazák Abimeleket,

²⁸kiáltván Óbed fia, Gaal: Kicsoda Abimelek, és micsoda Szikem, hogy szolgáljunk neki? nem Jerobaal fia-e? és fejedelemmé rendelte szolgáját, Zebult, Szikem atyjának, Émornak férfiai fölött? Miért szolgáljunk tehát neki?

²⁹Bár valaki e népet kezem alá adná, hogy megölném Abimeleket! És mondák Abimeleknek: Gyüjtsd össze a had sokaságát, és jőj ide.

³⁰Mert Zebul, a város fejedelme hallván Óbed fiának, Gaalnak beszédét, igen megharaguvék;

³¹és titkon követeket külde Abimelekhez, mondván: Ime Gaal, Óbed fia Szikembe jött atyjafiaival, és a várost ellened ostromolja.

³²Kelj föl azért éjjel a néppel, mely veled vagyon, és lappangj a mezőben;

³³és korán reggel viradatkor rohanj a városra. És ha majd ő népével kimegy ellened, azt cselekedd neki, a mit tehetsz.

³⁴Fölkele tehát Abimelek egész hadseregével éjjel, és lest vete Szikem mellett négy helyen.

³⁵És kiméne Óbed fia, Gaal, és megálla a város kapujának bejárásánál. Abimelek pedig és vele egész hadserege fölkele a leshelyekről.

³⁶És mikor Gaal a népet látta, mondá Zebulnak: Ime a hegyekről sokaság jő le. Amaz felelé neki: A hegyek árnyékait látod, mint az emberek fejeit, és abban csalódol meg.

³⁷És ismét mondá Gaal: Ime nép jő le a dombos hegyről, és az egyik csoport azon úton jő, mely a cserfára néz.

³⁸S mondá neki Zebul: Hol vagyon most a te szád, melylyel mondottad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez-e ama nép, melyet megvetettél? Menj ki hát, és hadakozzál ellene.

³⁹Kiméne tehát Gaal a szikemi nép láttára, és hadakozék Abimelek ellen,

⁴⁰ki üldözé őt, mikor megszaladt és a városba kergeté; és igen sokan hullának el az ő részéről egész a város kapujáig.

⁴¹És Abimelek Rumában marada; Zebul pedig Gaalt és társait kiűzé a városból, és nem szenvedé meg, hogy abban tartózkodjék.

⁴²Másodnap tehát a nép kiméne a mezőre. S midőn ez hirűl esett Abimeleknek,

⁴³elvivé hadseregét, és három csoportra osztá, cseleket hányván a mezőkön. És látván a népet kijőni a városból, fölkele, és rájok rohana

⁴⁴csoportjával, viván és megszállván a várost; a két csoport pedig elszéledvén a mezőn, az ellenséget kergeté.

⁴⁵Abimelek pedig azon egész nap vívá a várost; melyet bevőn, megölvén annak lakóit, és lerontá azt, úgy hogy arra sót hinte.

⁴⁶Midőn ezt meghallották, kik a szikemiták tornyában laknak vala, bemenének az ő istenök, Berit templomába, a hol szövetséget kötöttek vele, és attól vette nevét a hely is, mely igen erős vala.

⁴⁷Abimelek is hallván, hogy a szikemiták tornyának férfiai mindnyájan egybegyűltek,

⁴⁸fölméne Szelmon hegyére minden népével; és fejszét ragadván, faágat vága, és vállára tévén, elvivé, és mondá társainak: A mit láttok, hogy én cselekszem, hamar azt miveljétek.

⁴⁹Azért nagy sietve ágakat vágván a fákról, követék a vezért. Kik körűlvévén az erősséget, fölgyujták; és úgy lőn, hogy füsttel és tűzzel ezer ember is megöleték Szikem tornya lakói közől, férfiak és asszonyok együtt.

⁵⁰Abimelek pedig onnét elindúlván, jöve Tebesz városához, melyet körűlvévén, megszálla hadával.

⁵¹Vala pedig egy magas torony a város közepén, melybe szaladtak vala mind a férfiak mind az asszonyok, és a város minden fejedelmei, igen erősen bezárván az ajtót, és a torony tetején állván a bástyákon.

⁵²És Abimelek a torony mellé jutván, erősen harczola; és az ajtóhoz közelgetvén tüzet igyekszik vala alája tenni;

⁵³és ime egy asszony onnan felűl egy malomkő-darabot hajítván le, Abimelek fejéhez üté, és betöré koponyáját.

⁵⁴Ki tüstént oda hívá fegyverhordóját, és mondá neki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, netalán azt mondják, hogy asszonytól ölettem meg. Ki a parancsot teljesítvén, megölé őt.

⁵⁵És miután ő meghalt, hazatérének mindnyájan, kik Izraelből vele valának.

⁵⁶És megtorlá Isten a gonoszt, melyet Abimelek az ő atyja ellen cselekedett vala, megölvén hetven atyjafiát.

⁵⁷A szikemitáknak is, a mit cselekedtek vala, megfizetteték, és Joatámnak, Jerobaal fiának átka rájok jöve.