¹Izrael fiai pedig gonoszat cselekvének az Úr színe előtt, ki Madián kezébe adá őket hét esztendeig.

²És igen elnyomatának azoktól. És üregeket és barlangokat csinálának magoknak a hegyekben, és igen erős helyeket oltalmúl.

³És mikor vetett Izrael, fölméne Madián és Amalek és a többi napkeleti népek,

⁴és nálok sátorokat vonván föl, a mi csak fű volt, mind elpusztíták Gáza bemenetéig; és semmi élelemre valót sem hagyának Izraelben, sem juhokat, sem ökröket, sem szamarakat.

⁵Mert ők minden nyájastul és sátorostul jövének, és mint a sáskák mindent ellepnek vala, az emberek és tevék számtalan sokasága elpusztítván mindent, a mihez értek.

⁶És Izrael igen megaláztaték Mádián színe előtt.

⁷És az Úrhoz kiálta, segítséget kérvén a madianiták ellen.

⁸Ki egy próféta-férfiút külde hozzájok és szóla: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Én cselekedtem, hogy ti feljőjetek Egyiptomból, és kihoztalak titeket a szolgaság házából,

⁹és megszabadítottalak az egyiptomiak és minden ellenség kezéből, kik titeket nyomorgattak vala, és kiűztem azokat előttetek, és nektek adtam azok földét.

¹⁰És mondám: Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ne féljétek az amorreusok isteneit, kiknek földén laktok. És nem akartatok szómra hallgatni.

¹¹Eljöve pedig az Úr angyala, és leüle a cserfa alatt, mely Efrában vala, és Joásé, Ezri családjának atyjáé vala. És midőn az ő fia, Gedeon gabonát cséplett és tisztított a sajtóban, hogy Madiánt kikerűlje,

¹²megjelenék neki az Úr angyala, és mondá: Az Úr veled, legerősebb férfiú!

¹³És mondá neki Gedeon: Kérlek, Uram, ha velünk az Úr, miért jövének ránk mindezek? hol vannak az ő csodatételei, melyeket atyáink beszélettek, és mondották: Egyiptomból hozott ki minket az Úr? Most pedig elhagyott minket az Úr, és Madián kezébe adott.

¹⁴És rátekinte az Úr, és mondá: Menj el ezen erősségedben, és megszabadítod Izraelt Madián kezéből; tudd meg, hogy én küldöttelek téged.

¹⁵Ki felelvén, mondá: Kérlek, Uram, miáltal szabadítsam meg Izraelt? ime az én házam népe legcsekélyebb Manasszesben, és én legkisebb vagyok atyám házában.

¹⁶És mondá neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Madiánt, mint egy férfiút.

¹⁷És ő: Ha kedvet találtam, úgymond, előtted, adj jelet nekem, hogy te vagy, a ki velem szólasz.

¹⁸El se távozzál innét, mignem visszatérek hozzád, áldozatot hozván, és neked bemutatván. Amaz felelé: én megvárom eljövetedet.

¹⁹Beméne tehát Gedeon, és egy gődölyét főze és egy mérték lisztből kovásztalan kenyereket, és a húst kosárba tévén, és a hús levét fazékba töltvén, mindent a cserfa alá hoza, és bemutatá neki.

²⁰És mondá neki az Úr angyala: Vedd a húst és kovásztalan kenyeret, és tedd ama kősziklára, és levét töltsd rája. És midőn úgy cselekedett,

²¹az Úr angyala kinyújtá a vessző végét, melyet kezében tart vala, és illeté a húst és kovásztalan kenyereket; és tűz jöve fel a kősziklából, és megemészté a húst és kovásztalan kenyereket; az Úr angyala pedig elenyészék az ő szemei elől.

²²És látván Gedeon, hogy az Úr angyala volt, mondá: Jaj nekem, Uram Istenem! mert az Úr angyalát színről színre láttam.

²³És mondá neki az Úr; Békeség veled! ne félj, nem halsz meg.

²⁴Oltárt építe tehát ott Gedeon az Úrnak, és nevezé: az Úr békeségének a jelen napig. Mert mikor még Efrában vala, mely Ezri családjaé,

²⁵azon éjjel mondá az Úr neki: Vedd atyád bikáját, és más hét esztendős bikát, és rontsd le Baal oltárát, mely atyádé, és vágd ki a berket, mely az oltár körűl vagyon;

²⁶és építs oltárt a te Urad- Istenednek e kőszikla tetején, melyre azelőtt az áldozatot tetted; és vedd a másik bikát, és áldozd föl égőáldozatúl a rakásfán, melyet a berekből kivágsz.

²⁷Gedeon tehát magához vévén szolgái közől tíz férfiút, úgy cselekvék, a mint neki az Úr parancsolta vala. Félvén pedig atyja háznépétől és azon város embereitől, nem akará azt nappal cselekedni, hanem mindent éjszaka végeze.

²⁸És midőn fölkeltek azon város emberei reggel, lerontva láták Baal oltárát, és a berket kivágva, és a másik bikát föltéve az oltárra, mely akkor épittetett vala.

²⁹És mondák egymáshoz: Ki cselekedte ezt? És midőn a dolog szerzőjét keresték, mondák: Gedeon, Joás fia cselekedte mindezeket.

³⁰És mondák Joásnak: Hozd elé ide fiadat, hogy haljon meg; mert lerontotta Baal oltárát, és a berket kivágta.

³¹Kiknek amaz felelé: Vajjon Baal boszúállói vagytok-e, hogy érette viaskodjatok? a ki az ő ellensége, haljon meg, mielőtt a holnap eljő; ha Isten ő, álljon boszút azon, ki oltárát lerontotta.

³²Az naptól Gedeon Jerobaalnak hivaték, azért hogy azt mondotta Joás: Álljon boszút Baal azon, ki oltárát lerontotta.

³³Azért egész Madián és Amalek és a napkeleti népek egybegyülének, és átmenvén a Jordánon, táborba szállának Jezrael völgyében.

³⁴Az Úr lelke pedig fölöltözteté Gedeont, ki megfúván a harsonát, összehíva Abiezer háznépét, hogy őt kövesse.

³⁵És követeket külde egész Manasszesbe, és az is követé őt; és más követeket Áserbe és Zabulonba és Neftaliba, kik eléje jövének.

³⁶És mondá Gedeon az Istennek: Ha Izraelt kezem által megszabadítod, a mint szólottál,

³⁷leteszem e gyapjat a szérűbe; ha csupán a gyapjún lesz harmat, és az egész föld száraz marad, tudni fogom, hogy kezem által, a mint szólottál, megszabadítod Izraelt.

³⁸És úgy lőn. És éjjel fölkelvén, kifacsará a gyapjat, s egy csészét tölte meg harmattal.

³⁹És mondá ismét az Istennek: Ne gerjedjen föl haragod ellenem, ha még egyszer megkisértelek, jelet kérvén a gyapjún. Kérlek, hogy csak a gyapjú legyen száraz, és az egész föld a harmattól nedves.

⁴⁰És úgy cselekvék Isten azon éjjel, a mint kérte vala; és csak a gyapjú maradt száraz, és az egész föld harmatos lőn.