¹A bűnök miatt, melyekkel vétkeztetek az Isten előtt, fogságra vitettek Babilonba Nabukodonozortól, a babiloni királytól.

²Bemenvén tehát Babilonba, sok esztendeig lesztek ott és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután pedig kihozlak titeket onnan békeséggel.

³Látni fogtok pedig Babilonban arany- és ezüst- és fa-isteneket, melyek vállakon hordoztatnak a pogányok rettentésére.

⁴Vigyázzatok tehát, hogy ne legyetek ti is hasonlók az idegenekhez ily cselekedetekben, és ne féljetek, és a tőlök való vélelem ne fogjon rajtatok.

⁵Látván a hátúl és elől imádó sereget, mondjátok a ti szivetekben: Téged kell imádni, Uram!

⁶Mert az én angyalom veletek vagyon, s én magam fogom őrzeni lelketeket.

⁷Azok nyelvét ugyan a művész kisimította, magok is meg vannak aranyozva és ezüstözve; de hamisak és nem szólhatnak.

⁸És mint az ékességet szerető szűzet, aranyat vévén, úgy csinosították föl azokat.

⁹Isteneik ugyan aranykoronákat viselnek fejeiken, de a papok leszedik onnét az aranyat és ezüstöt, és magokra költik.

¹⁰Ugyanabból adnak a bordélyosoknak is, és a parázna személyeket fölékesítik; és miután visszaveszik azt a parázna személyektől, ismét isteneiket ékesítik azzal.

¹¹Ezek pedig nem maradnak menten a rozsdától és molytól.

¹²Ha biborba takarják is azokat, megtörlik orczájokat a házbeli portól, mely igen bőven van rajtok.

¹³Királyi pálczája van egynek, mint embernek, mint a tartomány birájának; de ki az ellene vétőt nem ölheti meg.

¹⁴Fegyver is vagyon kezében és szekercze, de a harcztól és tolvajtól nem szabadíthatja meg magát. Ebből tudva legyen előttetek, hogy azok nem istenek.

¹⁵Tehát ne féljetek tőlök. Mert mint az embernek összetört edénye hasztalanná lesz, olyanok az ő isteneik is.

¹⁶Fölállíttatván a házban, szemeik rakvák porral a bemenők lábairól.

¹⁷És mint körülveszik a király ellen vétőnek ajtaját, vagy mint a sírba tett halottat, úgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és lakatokkal, hogy a tolvajok által meg ne fosztassanak.

¹⁸Lámpákat gyujtanak nekik, és ugyan sokat, melyekből egyet sem láthatnak, mivel olyanok, mint a gerendák a házban.

¹⁹Azt mondják, hogy szivöket a földből jött férgek nyalogatják; a mint meg is emésztik őket és ruhájokat, de nem érzik.

²⁰Feketékké lesznek arczaik a házban levő füsttől.

²¹Az ő testök felett és fejök felett röpdösnek a baglyok és fecskék és egyéb madarak, úgyszintén futosnak a macskák.

²²Ebből tudjátok meg, hogy azok nem istenek, tehát ne féljetek tőlök.

²³Az arany is, mely rajtok vagyon, ékességűl vagyon; ha valaki el nem törli a rozsdát, nem fénylenek; mert mikor öntettek sem érzettek.

²⁴Nagy áron vették azokat, pedig lelkök nincsen.

²⁵Lábaik nem lévén, vállakon hordoztatnak, kitűntetvén alávalóságukat az emberek előtt; szégyenűljenek meg, még a kik tisztelik is őket.

²⁶Ha földre esnek, önmagoktól föl nem kelnek, ha valaki egyenesen fölállítja is, nem önmagoktól állanak; mintha holtaknak tennék, midőn ajándékaikat eléjök teszik.

²⁷A nekik tett áldozatokat eladják papjaik, és visszaélnek azokkal; hasonlóképen elszedegetik feleségeik is, de a betegnek és koldúsnak semmit sem adnak.

²⁸Áldozataikat a nehézkesek és havifolyásban levők is illetik. Tudván tehát ezekből, hogy nem istenek, ne féljetek tőlök.

²⁹De miért is hivatnának isteneknek? talán mivel az asszonyok tesznek valamit az ezüst-, arany- és fa-istenek elé?

³⁰s mivel azok házaiban papok ülnek szakadozott köntösben, lenyírt fővel és szakállal, és fedetlen fővel?

³¹Ordítanak, kiáltván isteneik előtt, mint a halotti torban.

³²Ruháikat leszedik a papok, és azokkal fölruházzák feleségeiket és fiaikat.

³³És ha valakitől valami roszat szenvednek is, vagy valami jót vesznek, nem fizethetik vissza; királyt nem rendelhetnek, le sem tehetik azt.

³⁴Hasonlóképen gazdagságot sem adhatnak, gonoszszal sem fizethetnek. Ha valaki fogadást teszen nekik, és nem adja meg, azt sem keresik.

³⁵Embert nem szabadítanak meg a haláltól, az erőtlent sem mentik meg a hatalmasabbtól.

³⁶Vak embernek a látást nem adják vissza, szükségéből az embert ki nem segítik.

³⁷Az özvegyen nem könyörűlnek, és nem tesznek jót az árvákkal.

³⁸A hegybeli kövekhez hasonlók az ő fából és kőből, aranyból és ezüstből való isteneik; a kik pedig azokat tisztelik, megszégyenűlnek.

³⁹Hogyan lehet tehát azokat isteneknek tartani vagy mondani?

⁴⁰Még önmagok, a kaldeusok sem tisztelik azokat. Kik midőn tudnak egy némát, hogy nem szólhat, Bélhez viszik azt, hogy szólaltassa meg;

⁴¹mintha érezhetnének, kik nem mozdúlhatnak! És ők is, midőn észreveszik, elhagyják azokat; mert nincs érzésök isteneiknek.

⁴²Az asszonyok kötelekkel körűlövezve ülnek az utakon, olajfák magvait gyujtogatván.

⁴³Mikor pedig valamelyik közőlük elvonatván valamely útonjárótól, vele hál, szomszédnéjának szemrehányást teszen, hogy nem tartatott oly méltónak, mint ő, és kötele nem szakasztatott el.

⁴⁴Mindaz, mi azokkal történik, csalárdság. Hogyan lehetne azokat isteneknek tartani vagy mondani?

⁴⁵A művészek és ötvösök készítik azokat; semmi egyébbé nem lesznek, hanem a mivé a papok akarják, hogy legyenek.

⁴⁶Magok a mesterek is, kik azokat csinálják, nem sok ideig élnek; vajjon tehát lehetnek-e azok istenek, miket ők csináltak?

⁴⁷Csak hazudságot és gyalázatot hagynak utódaiknak.

⁴⁸Mert midőn had jön rájok és veszedelem, tanácskoznak a papok egymás között, hol rejtsék el magokat azokkal?

⁴⁹Miképen lehet tehát gondolni, hogy azok istenek, kik magokat sem a háborútól meg nem szabadítják, sem a veszedelmekből ki nem mentik?

⁵⁰Mivelhogy aranyos és ezüstös fa-képek, már ebből is megtudják mind a népek és királyok, hogy hamisak; és nyilvánvaló, hogy nem istenek, hanem emberi kezek alkotmányai, és az Istennek semmi ereje sincs velök.

⁵¹S honnét vagyon tehát tudva, hogy nem istenek, hanem emberi kezek alkotmányai, és az Istennek semmi ereje nincs bennök?

⁵²Királyt a tartománynak nem támasztanak, esőt sem adnak az embereknek.

⁵³Törvényt nem tesznek, a tartományokat sem szabadítják meg az erőszaktételtől, mert annyit sem tehetnek, mint a varjúfiak az ég és föld között.

⁵⁴Mikor tűz támad a fa-, ezüst- és arany-istenek házában, papjaik elfutnak ugyan és megszabadúlnak, ők pedig, mint a gerendák beégnek.

⁵⁵A királynak pedig és a hadnak ellene nem állanak; miképen lehet tehát állítani vagy hinni, hogy istenek?

⁵⁶A rablóktól és tolvajoktól sem szabadíthatják meg magokat a fa-, és kő-, az aranyos és ezüstös istenek; kiknél amazok erősebbek lévén,

⁵⁷az aranyat és ezüstöt és ruházatot, melylyel be vannak födve, rólok leszedik és elmennek; ők pedig magokon nem segítenek.

⁵⁸Azért jobb királynak lenni, ki maga erejét megmutatja; vagy a házban hasznos edénynek, melylyel dicsekszik, ki azzal bír; vagy a házban ajtónak, mely megőrzi a mik abban vannak: mint hamis isteneknek.

⁵⁹A nap, hold és csillagok ragyognak, és haszonra rendeltetve, engedelmeskednek;

⁶⁰hasonlóképen a villám is, mikor megjelenik, látható, úgyszinte a szél is fú minden tartományban.

⁶¹A felhők is, midőn Isten parancsolja nekik, hogy eljárják az egész világot, véghez viszik, mi nekik parancsoltatik.

⁶²A tűz is onnan felől küldetve, hogy megemészsze a hegyeket és erdőket, megcselekszi, mi neki parancsoltatik. Az istenek pedig ékességben és erőben azok egyikéhez sem hasonlók.

⁶³Azért nem is kell őket isteneknek tartani vagy mondani, miután törvényt nem tehetnek, egyebet sem cselekedhetnek az embereknek.

⁶⁴Tudván e szerint, hogy nem istenek, tehát ne féljetek tőlök.

⁶⁵Mert a királyokat meg nem átkozzák, meg sem áldják.

⁶⁶Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; s nem fénylenek, mint a nap, s nem világítanak, mint a hold.

⁶⁷Az oktalan állatok is jobbak azoknál, melyek elfutnak a héjazat alá, és magokon segíthetnek.

⁶⁸Semmi jelenségünk nincs e szerint arra, hogy istenek; tehát ne féljetek tőlök.

⁶⁹Mert valamint az ugorkás-kertben a váz semmit sem őríz meg: úgy vannak az ő fából való ezüstözött és aranyozott isteneik.

⁷⁰Olyanok, mint a kertben a fehértövis, melyre minden madár ráül. Nemkülönben a sötét helyre vetett holttesthez is hasonlók az ő fából való aranyozott és ezüstözött isteneik.

⁷¹A biborról és skarlátról is, melyek rajtok megmolyosodnak, tudhatjátok, hogy nem istenek. Végre magok is elemésztetnek, és gyalázatra lesznek a tartományban.

⁷²Jobb az igaz ember, kinek bálványai nincsenek, mert távol leszen a gyalázattól.