1A bűnök miatt, melyekkel vétkeztetek az Isten előtt, fogságra vitettek Babilonba Nabukodonozortól, a babiloni királytól.
2Bemenvén tehát Babilonba, sok esztendeig lesztek ott és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután pedig kihozlak titeket onnan békeséggel.
3Látni fogtok pedig Babilonban arany- és ezüst- és fa-isteneket, melyek vállakon hordoztatnak a pogányok rettentésére.
4Vigyázzatok tehát, hogy ne legyetek ti is hasonlók az idegenekhez ily cselekedetekben, és ne féljetek, és a tőlök való vélelem ne fogjon rajtatok.
5Látván a hátúl és elől imádó sereget, mondjátok a ti szivetekben: Téged kell imádni, Uram!
6Mert az én angyalom veletek vagyon, s én magam fogom őrzeni lelketeket.
7Azok nyelvét ugyan a művész kisimította, magok is meg vannak aranyozva és ezüstözve; de hamisak és nem szólhatnak.
8És mint az ékességet szerető szűzet, aranyat vévén, úgy csinosították föl azokat.
9Isteneik ugyan aranykoronákat viselnek fejeiken, de a papok leszedik onnét az aranyat és ezüstöt, és magokra költik.
10Ugyanabból adnak a bordélyosoknak is, és a parázna személyeket fölékesítik; és miután visszaveszik azt a parázna személyektől, ismét isteneiket ékesítik azzal.
11Ezek pedig nem maradnak menten a rozsdától és molytól.
12Ha biborba takarják is azokat, megtörlik orczájokat a házbeli portól, mely igen bőven van rajtok.
13Királyi pálczája van egynek, mint embernek, mint a tartomány birájának; de ki az ellene vétőt nem ölheti meg.
14Fegyver is vagyon kezében és szekercze, de a harcztól és tolvajtól nem szabadíthatja meg magát. Ebből tudva legyen előttetek, hogy azok nem istenek.
15Tehát ne féljetek tőlök. Mert mint az embernek összetört edénye hasztalanná lesz, olyanok az ő isteneik is.
16Fölállíttatván a házban, szemeik rakvák porral a bemenők lábairól.
17És mint körülveszik a király ellen vétőnek ajtaját, vagy mint a sírba tett halottat, úgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és lakatokkal, hogy a tolvajok által meg ne fosztassanak.
18Lámpákat gyujtanak nekik, és ugyan sokat, melyekből egyet sem láthatnak, mivel olyanok, mint a gerendák a házban.
19Azt mondják, hogy szivöket a földből jött férgek nyalogatják; a mint meg is emésztik őket és ruhájokat, de nem érzik.
20Feketékké lesznek arczaik a házban levő füsttől.
21Az ő testök felett és fejök felett röpdösnek a baglyok és fecskék és egyéb madarak, úgyszintén futosnak a macskák.
22Ebből tudjátok meg, hogy azok nem istenek, tehát ne féljetek tőlök.
23Az arany is, mely rajtok vagyon, ékességűl vagyon; ha valaki el nem törli a rozsdát, nem fénylenek; mert mikor öntettek sem érzettek.
24Nagy áron vették azokat, pedig lelkök nincsen.
25Lábaik nem lévén, vállakon hordoztatnak, kitűntetvén alávalóságukat az emberek előtt; szégyenűljenek meg, még a kik tisztelik is őket.
26Ha földre esnek, önmagoktól föl nem kelnek, ha valaki egyenesen fölállítja is, nem önmagoktól állanak; mintha holtaknak tennék, midőn ajándékaikat eléjök teszik.
27A nekik tett áldozatokat eladják papjaik, és visszaélnek azokkal; hasonlóképen elszedegetik feleségeik is, de a betegnek és koldúsnak semmit sem adnak.
28Áldozataikat a nehézkesek és havifolyásban levők is illetik. Tudván tehát ezekből, hogy nem istenek, ne féljetek tőlök.
29De miért is hivatnának isteneknek? talán mivel az asszonyok tesznek valamit az ezüst-, arany- és fa-istenek elé?
30s mivel azok házaiban papok ülnek szakadozott köntösben, lenyírt fővel és szakállal, és fedetlen fővel?
31Ordítanak, kiáltván isteneik előtt, mint a halotti torban.
32Ruháikat leszedik a papok, és azokkal fölruházzák feleségeiket és fiaikat.
33És ha valakitől valami roszat szenvednek is, vagy valami jót vesznek, nem fizethetik vissza; királyt nem rendelhetnek, le sem tehetik azt.
34Hasonlóképen gazdagságot sem adhatnak, gonoszszal sem fizethetnek. Ha valaki fogadást teszen nekik, és nem adja meg, azt sem keresik.
35Embert nem szabadítanak meg a haláltól, az erőtlent sem mentik meg a hatalmasabbtól.
36Vak embernek a látást nem adják vissza, szükségéből az embert ki nem segítik.
37Az özvegyen nem könyörűlnek, és nem tesznek jót az árvákkal.
38A hegybeli kövekhez hasonlók az ő fából és kőből, aranyból és ezüstből való isteneik; a kik pedig azokat tisztelik, megszégyenűlnek.
39Hogyan lehet tehát azokat isteneknek tartani vagy mondani?
40Még önmagok, a kaldeusok sem tisztelik azokat. Kik midőn tudnak egy némát, hogy nem szólhat, Bélhez viszik azt, hogy szólaltassa meg;
41mintha érezhetnének, kik nem mozdúlhatnak! És ők is, midőn észreveszik, elhagyják azokat; mert nincs érzésök isteneiknek.
42Az asszonyok kötelekkel körűlövezve ülnek az utakon, olajfák magvait gyujtogatván.
43Mikor pedig valamelyik közőlük elvonatván valamely útonjárótól, vele hál, szomszédnéjának szemrehányást teszen, hogy nem tartatott oly méltónak, mint ő, és kötele nem szakasztatott el.
44Mindaz, mi azokkal történik, csalárdság. Hogyan lehetne azokat isteneknek tartani vagy mondani?
45A művészek és ötvösök készítik azokat; semmi egyébbé nem lesznek, hanem a mivé a papok akarják, hogy legyenek.
46Magok a mesterek is, kik azokat csinálják, nem sok ideig élnek; vajjon tehát lehetnek-e azok istenek, miket ők csináltak?
47Csak hazudságot és gyalázatot hagynak utódaiknak.
48Mert midőn had jön rájok és veszedelem, tanácskoznak a papok egymás között, hol rejtsék el magokat azokkal?
49Miképen lehet tehát gondolni, hogy azok istenek, kik magokat sem a háborútól meg nem szabadítják, sem a veszedelmekből ki nem mentik?
50Mivelhogy aranyos és ezüstös fa-képek, már ebből is megtudják mind a népek és királyok, hogy hamisak; és nyilvánvaló, hogy nem istenek, hanem emberi kezek alkotmányai, és az Istennek semmi ereje sincs velök.
51S honnét vagyon tehát tudva, hogy nem istenek, hanem emberi kezek alkotmányai, és az Istennek semmi ereje nincs bennök?
52Királyt a tartománynak nem támasztanak, esőt sem adnak az embereknek.
53Törvényt nem tesznek, a tartományokat sem szabadítják meg az erőszaktételtől, mert annyit sem tehetnek, mint a varjúfiak az ég és föld között.
54Mikor tűz támad a fa-, ezüst- és arany-istenek házában, papjaik elfutnak ugyan és megszabadúlnak, ők pedig, mint a gerendák beégnek.
55A királynak pedig és a hadnak ellene nem állanak; miképen lehet tehát állítani vagy hinni, hogy istenek?
56A rablóktól és tolvajoktól sem szabadíthatják meg magokat a fa-, és kő-, az aranyos és ezüstös istenek; kiknél amazok erősebbek lévén,
57az aranyat és ezüstöt és ruházatot, melylyel be vannak födve, rólok leszedik és elmennek; ők pedig magokon nem segítenek.
58Azért jobb királynak lenni, ki maga erejét megmutatja; vagy a házban hasznos edénynek, melylyel dicsekszik, ki azzal bír; vagy a házban ajtónak, mely megőrzi a mik abban vannak: mint hamis isteneknek.
59A nap, hold és csillagok ragyognak, és haszonra rendeltetve, engedelmeskednek;
60hasonlóképen a villám is, mikor megjelenik, látható, úgyszinte a szél is fú minden tartományban.
61A felhők is, midőn Isten parancsolja nekik, hogy eljárják az egész világot, véghez viszik, mi nekik parancsoltatik.
62A tűz is onnan felől küldetve, hogy megemészsze a hegyeket és erdőket, megcselekszi, mi neki parancsoltatik. Az istenek pedig ékességben és erőben azok egyikéhez sem hasonlók.
63Azért nem is kell őket isteneknek tartani vagy mondani, miután törvényt nem tehetnek, egyebet sem cselekedhetnek az embereknek.
64Tudván e szerint, hogy nem istenek, tehát ne féljetek tőlök.
65Mert a királyokat meg nem átkozzák, meg sem áldják.
66Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; s nem fénylenek, mint a nap, s nem világítanak, mint a hold.
67Az oktalan állatok is jobbak azoknál, melyek elfutnak a héjazat alá, és magokon segíthetnek.
68Semmi jelenségünk nincs e szerint arra, hogy istenek; tehát ne féljetek tőlök.
69Mert valamint az ugorkás-kertben a váz semmit sem őríz meg: úgy vannak az ő fából való ezüstözött és aranyozott isteneik.
70Olyanok, mint a kertben a fehértövis, melyre minden madár ráül. Nemkülönben a sötét helyre vetett holttesthez is hasonlók az ő fából való aranyozott és ezüstözött isteneik.
71A biborról és skarlátról is, melyek rajtok megmolyosodnak, tudhatjátok, hogy nem istenek. Végre magok is elemésztetnek, és gyalázatra lesznek a tartományban.
72Jobb az igaz ember, kinek bálványai nincsenek, mert távol leszen a gyalázattól.