¹Meghallák pedig az apostolok és az atyafiak, kik Judeában valának, hogy a pogányok is bevették az Isten igéjét.

²Mikor tehát Péter fölment Jerusalembe, kikelének ellene a körűlmetélésből valók,

³mondván: Miért mentél be a körűlmetéletlen férfiakhoz, és ettél velök?

⁴Elkezdvén pedig Péter, elbeszélé nekik a dolgot rendszerint, mondván:

⁵Én Joppe városában valék, imádkozám és elmém elragadtatásában látomást láték, egy leszálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy szegleténél lebocsátva az égből, s ez szintén hozzám érkezék.

⁶Melyre tekintvén, gondolkodám, és láték abban négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi madarakat.

⁷Hallék pedig szózatot is, mely mondá nekem: Kelj föl, Péter! öljed és egyed.

⁸De én mondám: Nem, Uram! mert közönséges vagy tisztátalan soha sem ment az én számba.

⁹Felelé pedig a szózat másodszor az égből: A miket Isten megtisztított, te közönségesnek ne mondjad.

¹⁰Ez pedig háromszor történék; és mindez ismét fölvétetett az égbe.

¹¹És íme három férfiú legottan a házba lépe, melyben valék, Cezareából küldetve énhozzám.

¹²Mondá pedig nekem a lélek: hogy menjek velök, semmit sem kételkedvén. Eljövének pedig velem hatan ezen atyafiak is, és bemenénk ama férfiú házába.

¹³Ki elbeszélé nekünk, miképen látá az angyalt, hogy az ő házában megálla, és mondá neki: Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, ki Péternek neveztetik.

¹⁴Ő elmondja majd neked azon igéket, melyek által üdvezűlsz te és egész házad.

¹⁵Mikor pedig szólani kezdettem, rájok szálla a Szentlélek, mint mireánk is kezdetben.

¹⁶Akkor megemlékezém az Úr igéjéről, a mint mondotta vala: János vízzel keresztelt ugyan, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.

¹⁷Ha tehát azon malasztot adta nekik az Isten, melyet nekünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban: ki vagyok én, hogy akadályozhatnám az Istent?

¹⁸Ezeket hallván, hallgatának, és dicsőiték az Istent, mondván: Tehát a pogányoknak is adott Isten bűnbánatot az életre.

¹⁹Azok pedig, kik elszéledtek az üldözés elől, mely István miatt támadt vala, eljárának Feníciáig, Ciprusig és Antiokiáig, senkinek sem hirdetvén az igét, hanem csak a zsidóknak.

²⁰Valának pedig némelyek közőlük ciprusi és cirenei férfiak, kik midőn bementek Antiokiába, szólának a görögöknek is, hirdetvén az Úr Jézust.

²¹És az Úr keze velök vala, és nagy lőn a hivek száma, mely az Úrhoz tére.

²²Elérkezék pedig ezekről a hír az anyaszentegyház füleibe, mely Jerusalemben vala, és elküldék Barnabást Antiokiáig.

²³Ki midőn oda eljutott, és látta az Isten malasztját, örűle, és inté mindnyájokat, hogy szivök eltökélése mellett maradjanak meg az Úrban;

²⁴mert ő jámbor férfiú vala, Szentlélekkel és hittel teljes. És nagy sereg álla az Úrhoz.

²⁵Ezután Barnabás elméne Tarzusba, hogy megkeresse Sault; és midőn feltalálta őt, Antiokiába vivé.

²⁶És egész esztendeig lakván ott az anyaszentegyházban, nagy sokaságot tanítának, úgy hogy először Antiokiában neveztettek a tanítványok keresztényeknek.

²⁷Ama napokban pedig Jerusalemből próféták érkezének Antiokiába.

²⁸És fölkelvén egy Agabus nevű közőlük, a Lélek által jelenté, hogy nagy éhség következik az egész föld kerekségére; mi Klaudius alatt meg is történt.

²⁹A tanítványok pedig, a mint kinek-kinek értéke vala, elvégezék mindnyájan, hogy segítséget küldenek a Judeában lakó atyafiaknak;

³⁰mit meg is cselekvének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saul keze által.