¹Vala pedig egy Kornélius nevű férfiú Cezareában, századosa ama seregnek, mely olasznak mondatik,

²istentisztelő és istenfélő egész házával együtt, ki sok alamizsnát osztogata a köznépnek, és mindenkor könyörög vala az Istennek.

³Ez látomásában nyilván látá, hogy a napnak mintegy kilencz óra táján az Isten angyala bejöve hozzája, és mondá neki: Kornélius!

⁴Ő pedig rája tekintvén, megrémülve mondá: Mi az? Uram! Mondá amaz neki: A te imádságaid és alamizsnáid fölszállván, emlékezetben vannak az Isten színe előtt.

⁵És most küldj férfiakat Joppéba, és hivass ide bizonyos Simont, ki Péternek neveztetik.

⁶Ez egy Simon nevű szíjgyártónál tart szállást, kinek háza a tenger mellett vagyon; ez megmondja neked, mit kelljen cselekedned.

⁷És midőn elment az angyal, ki neki szólott, eléhiva kettőt házanépéből, és egy istenfélő vitézt azok közől, kik alatta valának.

⁸Kinek miután elbeszélt mindeneket, Joppéba küldé őket.

⁹Másnap pedig, midőn azok az úton mentek és a városhoz közeledtek, fölméne Péter a felházba, hogy imádkozzék hat óra tájban.

¹⁰És midőn megéhezett, enni akar vala. De míg az étket készíték, elmebeli elragadtatás lepé meg őt.

¹¹Nyitva látá az eget és egy alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy szegleténél fogva lebocsáttatni az égből a földre,

¹²melyben mindenféle, négylábú és földi csúszómászó állatok és égi madarak valának.

¹³És szózat lőn hozzája: Kelj föl, Péter! öljed és egyed.

¹⁴Mondá pedig Péter: Távol legyen, Uram! mert soha nem ettem semmi közönségest és tisztátalant.

¹⁵És lőn szózat ismét másodszor hozzája: A mit az Isten megtisztított, te közönségesnek ne mondjad.

¹⁶Ez pedig háromszor történék, és az edény azonnal fölvéteték az égbe.

¹⁷És midőn Péter magában tünődék, mit jelent a látomás, melyet látott, ime a férfiak, kik Kornéliustól küldettek vala, keresvén Simon házát, megállának az ajtónál.

¹⁸És valakit szólítván, kérdezék: ha Simon, ki Péternek neveztetik, ott van-e szálláson?

¹⁹Midőn pedig Péter a látomásról gondolkodott, mondá neki a Lélek: Ime három férfiú keres téged.

²⁰Kelj föl tehát, szállj le, és menj el velök, semmit sem kételkedvén, mert én küldöttem őket.

²¹Lemenvén pedig Péter a férfiakhoz, mondá: Ime én vagyok, a kit kerestek; mi okért jöttetek?

²²Kik felelék: Kornélius, a százados, ki igaz férfiú és istenfélő, és (erről) bizonysága vagyon az egész zsidó nemzettől, intést vett a szent angyaltól, hogy téged házához hivasson, és igéket halljon tetőled.

²³Bevezetvén tehát őket, szállásra befogadá. Másnap pedig fölkelvén, elindúla velök, és némelyek a joppei atyafiak közől elkisérék őt.

²⁴Következő nap pedig beére Cezareába. Kornélius pedig várá őket, összehíván rokonait és jóbarátait.

²⁵És lőn, mikor belépett Péter, eléje jöve Kornélius, és lábaihoz borúlván, imádá őt.

²⁶Péter pedig fölemelé őt, mondván: Kelj föl, én magam is ember vagyok.

²⁷És szólván vele, beméne, és sokakat talála, kik egybegyűltek vala.

²⁸És mondá nekik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó férfiúnak idegennel társalkodni, vagy hozzája menni; de nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.

²⁹Azért is, hivatván, kételkedés nélkül eljöttem. Kérdem tehát, miokért hivattatok engem?

³⁰És mondá Kornélius: Negyednapja ez óráiglan, hogy imádkoztam kilencz órakor az én házamban; és ime egy férfiú álla elém fehér ruhában, és mondá:

³¹Kornélius! meghallgattatott a te imádságod, és alamizsnáid emlékezetben vannak az Isten színe előtt.

³²Küldj azért Joppéba, és hivasd el Simont, ki Péternek neveztetik; ez szállást tart egy Simon nevű szijgyártó házánál a tenger mellett.

³³Legottan hozzád küldék tehát; és te jól cselekedted, hogy eljöttél. Most ime mindnyájan szined előtt vagyunk, hogy halljuk mindazokat, mik neked az Úrtól parancsoltattak.

³⁴Péter ekkor megnyitván száját, mondá: Bizonynyal tapasztalom, hogy nem személyválogató az Isten;

³⁵hanem minden nemzetben, a ki őt féli és igazságot cselekszik, az kedves előtte.

³⁶Igét küldött az Isten Izrael fiainak, békeséget hirdetvén Jézus Krisztus által, (ki mindenek Ura).

³⁷Ti tudjátok, mely íge lett az egész Judeában; mert Galileában kezdődött az a keresztség után, melyet János hirdetett;

³⁸hogy őt, a názáreti Jézust miképen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel; ki körűljárt, jóltévén és meggyógyítván mindazokat, kiken az ördög hatalmat vett, mert az Isten vala ővele.

³⁹És mi tanúi vagyunk mindazoknak, miket a zsidók tartományában és Jerusalemben cselekedett, hol őt megölték, felfüggesztvén a fára.

⁴⁰Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és nyilván megjelenté őt –

⁴¹nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve rendelt tanúknak, nekünk, kik ettünk és ittunk ővele, minekutána feltámadott halottaiból.

⁴²És megparancsolá nekünk, hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, ki Istentől az elevenek és holtak birájává rendeltetett.

⁴³Erről minden próféták bizonyságot tesznek, hogy a bűnök bocsánatát az ő neve által nyerik mindnyájan, kik őbenne hisznek.

⁴⁴Míg Péter ez igéket mondotta, a Szentlélek mindnyájokra szálla, kik hallgatják vala az igét.

⁴⁵És álmélkodának a körűlmetélésből való hívek, kik Péterrel jöttek vala, hogy a pogányokra is kiöntetett a Szentlélek malasztja;

⁴⁶mert hallák őket (különféle) nyelveken szólani, és az Istent magasztalni.

⁴⁷Akkor szóla Péter: Vajjon megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy meg ne kereszteltessenek ezek, kik a Szentlelket úgy vették, mint mi is?

⁴⁸És parancsolá, hogy megkereszteltessenek az Úr Jézus Krisztus nevében. Azután kérék őt, hogy néhány napig maradjon nálok.