¹Első beszédem ugyan, oh Teofilus! mindazokról szólt, miket Jézus cselekedni és tanítani kezdett

²azon napig, melyen parancsot adván a Szentlélek által az apostoloknak, kiket választott, fölvéteték;

³kik előtt élőnek is mutatta magát az ő szenvedése után sok bizonyítás által, negyven nap alatt megjelenvén nekik, és szólván az Isten országáról.

⁴És együtt evén velök, megparancsolá nekik, hogy Jerusalemből el ne menjenek, hanem várják meg az Atya igéretét, melyet hallottatok (úgymond) az én számból.

⁵Mert János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni e nehány nap mulva.

⁶Annakokáért, a kik egybegyűltek vala, kérdék őt, mondván: Uram! vajjon ez időben állítod e vissza Izrael országát?

⁷Mondá pedig nekik: Nem tartozik hozzátok, tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya önhatalmában rendelt el;

⁸hanem venni fogjátok erejét a felülről rátok jövő Szentléleknek, és tanúim lesztek Jerusalemben s az egész Judeában és Szamariában, és mind a föld végeig.

⁹És a mint ezeket mondotta, szemök láttára fölemelkedék, és a felhő befogadá őt szemeik elől.

¹⁰És midőn nézték őt, az égbe menőt, ime két férfiú álla melléjök fehér ruhában,

¹¹kik mondák is: Galileai férfiak! mit állotok, az égbe nézvén? Ez a Jézus, ki fölvétetett tőletek az égbe, úgy jő majd el, a mint láttátok őt az égbe menni.

¹²Akkor visszatérének Jerusalembe a hegyről, mely olajfák hegyének hivatik, mely Jerusalem mellett vagyon egy szombatnapi járó földre.

¹³És midőn bementek, egybegyűlének a felsőteremben, hol tartózkodnak vala Péter és János, Jakab és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, és Júdás, Jakab atyjafia.

¹⁴Ezek mindnyájan állhatatosak valának egyakarattal az imádságban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő atyjafiaival.

¹⁵Ama napokban fölkelvén Péter az atyafiak között, mondá, (vala pedig a sereg mindössze közel százhúsz embernyi):

¹⁶Atyámfiai, férfiak! be kell teljesedni az irásnak, melyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, ki vezérök volt azoknak, kik megfogták Jézust;

¹⁷ki közénk számláltatott, és részes volt ebben a szolgálatban.

¹⁸Ugyanez telket szerzett a gonoszság béréből, és felakasztván magát, ketté hasadt, és minden bele kiomlott.

¹⁹Ez tudva lőn mind a Jerusalemben lakók előtt, úgy hogy ama telek az ő nyelvökön Hakeldamának, azaz, vérteleknek neveztetett.

²⁰Mert meg van irva a zsoltárok könyvében: Legyen puszta az ő lakhelyök, és ne legyen, ki abban lakjék. És: Az ő tisztségét más nyerje el.

²¹Szükség tehát e férfiak közől, kik velünk együtt voltak minden időben, mig közöttünk járt és kelt az Úr Jézus,

²²elkezdvén János keresztelésétől mindazon napig, melyen fölvétetett mitőlünk, hogy tanúja legyen az ő feltámadásának mivelünk egy ezek közől.

²³És előállitának kettőt, Józsefet, ki Barzabásnak hivatván, igaz köznevet viselt, és Mátyást.

²⁴És imádkozván, mondák: Te, Uram! ki mindenek szivét ismered, mutasd meg, melyiket választottad e kettő közől,

²⁵hogy elfoglalja e szolgálat és apostoli hivatal helyét, melyből vétke miatt kiesett Júdás, hogy maga helyére menjen.

²⁶Azután sorsot vetének, és a sors Mátyásra esék, ki a tizenegy apostol közé számláltaték.