¹Izrael pedig az időben Szétimben lakik vala, és a nép paráználkodék Moáb leányaival,

²kik elhivák őket áldozataikra. Ők pedig evének, és imádák amazok isteneit.

³És Izrael Beelfegor szolgálatára álla. És megharagudván az Úr,

⁴mondá Mózesnek: Fogd meg a nép minden fejedelmeit, és akaszd föl őket a nap ellenében akasztófákra, hogy haragom eltávozzék Izraeltől.

⁵És mondá Mózes Izrael biráinak: Ölje meg kiki embereit, kik Beelfegor szolgálatára állottak.

⁶És íme Izrael fiainak egyike beméne atyafiai előtt egy madiáni parázna személyhez, Mózesnek és Izrael fiai egész seregének láttára, kik sírnak vala a hajlék ajtaja előtt.

⁷Mit látván Fíneesz, Aaron pap fiának, Eleazárnak fia, fölkele a sokaság közől, és handzsárt ragadván,

⁸beméne azon izraelita férfi után a bordélyba, és átveré mind a kettőt együtt, a férfiat tudniillik s az asszonyt nemzőtestöknél. És megszűnék a csapás Izrael fiai között;

⁹és huszonnégy ezer ember öleték meg.

¹⁰És mondá az Úr Mózesnek:

¹¹Fineesz, Áron pap fiának, Eleazarnak fia fordította el haragomat Izrael fiairól; mert értem buzgólkodván, indult föl ellenök, hogy magam el ne töröljem Izrael fiait boszúmban.

¹²Azért mondd neki: Ime nekie adom szövetségem békeségét

¹³és nála és ivadékánál leszen a papság örök kötése, mert boszút állott Istenéért, és Izrael fiainak bűnét eltörlötte.

¹⁴Az izraelita férfiú pedig, ki a madiáni asszonynyal megöletett, Zambri vala, Szalu fia, Simeon rokonságából és nemzetségéből való fejedelem.

¹⁵A madiáni asszony pedig, ki együtt megöletett, Kozbi nevü vala, Szurnak, a madianiták előkelő fejedelmének leánya.

¹⁶És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

¹⁷Ellenségekűl érezzenek titeket a madianiták, és öljétek őket;

¹⁸mert ők is ellenségesen bántak veletek, és megcsaltak álnokúl Fogor bálványával, és Kozbival, a madiáni fejedelem leányával, az ő nővérökkel, ki megöletett a csapás napján a Fogorral való szentségtörés miatt.

¹⁹