¹És mikor látta Balaám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt, nem méne, mint azelőtt ment vala, hogy jövendőt kérdezzen; hanem a pusztára forditván orczáját,

²és szemeit fölemelvén, látá Izraelt sátoraiban letelepedve nemzetségei szerint; és rárohanván az Isten lelke,

³beszédét elkezdvén, mondá: Balaám szól, Beor fia, szól azon ember, kinek szeme bezáratott;

⁴szól az Isten beszédeinek hallgatója, ki a Mindenható jelenéseit látja, ki elesik, és úgy nyittatnak meg szemei.

⁵Mely szépek hajlékaid, Jákob! és sátoraid, Izrael!

⁶Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz mellett öntözött kertek, mint a sátorok, melyeket az Úr vont föl, mint a czedrusok a vizek mellett!

⁷Viz árad az ő vedréből, és ivadéka sok vizzé leszen. Királya elvesztetik Ágágért, és elvétetik az ő országa.

⁸Az Isten hozta ki őt Egyiptomból, kinek erőssége hasonló a szarvorruéhoz. Megemésztik ellenségeiket, a pogányokat, és azok csontjait összezúzzák, és átliggatják nyilakkal.

⁹Lefeküvén alszik, mint az oroszlán és mint a nőstényoroszlán, melyet senki sem mer felkölteni. A ki téged megáld, áldott leszen, a ki megátkoz, átok alá esik.

¹⁰És Bálák megharagudván Bálaám ellen, összecsapá kezeit, mondván: Ellenségeim átkozására híttalak téged, kiket ellenben harmadszor áldottál meg.

¹¹Térj vissza lakhelyedre. Eltökélettem ugyan, hogy téged nagyon megtisztellek, de az Úr megfosztott téged a szándéklott tisztelettől.

¹²Felelé Balaám Báláknak: Nem mondottam-e meg követeidnek, kiket hozzám küldöttél:

¹³Ha Bálák nekem házát ezüsttel és arannyal tele adja sem mellőzhetem el Uram Istenem beszédét, hogy valami jót vagy gonoszat mondjak szivemből; hanem a mit az Úr mond, azt mondom?

¹⁴Mindazáltal elmenvén népemhez, tanácsot adok, mit cselekedjék néped e népnek az utolsó időben.

¹⁵Elkezdvén tehát beszédét, ismét mondá: Szól Bálaám, Beor fia, szól azon ember, kinek szeme bezáratott;

¹⁶szól az Isten beszédeinek hallgatója, ki a Fölséges tudományát tudja, és a Mindenható jelentéseit látja, ki elesik, s megnyilnak szemei:

¹⁷Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közelről. Csillag támad Jákobból, és vessző kel föl Izraelből; és megveri Moáb fejedelmeit, és elpusztítja Szet minden fiait.

¹⁸Idumea az ő birtoka leszen; Szeir öröksége ellenségeire száll; Izrael pedig erősen tartja magát.

¹⁹Jákobból lesz az Uralkodó, ki elveszti a város maradványait.

²⁰És mikor látta Amaleket, beszédét elkezdvén, mondá: A nemzetek elseje Amalek, és maradékai elvesznek.

²¹Látá a cineusokat is, és beszédét elkezdvén, mondá: Lakhelyed erős ugyan, de ha fészkedet a kősziklára teszed is,

²²és választott leszen is Cin nemzetségéből, meddig maradhatsz meg? mert Asszúr fogva visz el téged.

²³És beszédét elkezdvén, ismét szóla: Oh ki fog élni, mikor az Isten ezeket végbeviszi?

²⁴Hajókon jőnek Olaszországból, meggyőzik az assziriusokat , és elpusztítják a zsidókat, és végre ők is elvesznek

²⁵És fölkele Balaám, és helyére visszatére; Bálák is azon uton, melyen jött vala, visszaméne.