¹És ismét fölgerjede az Úr haragja Izrael ellen, és fölindítá közöttük Dávidot, ki ezt mondá: Menj, és számláld meg Izraelt és Júdát.

²És mondá a király hadserege fejedelmének, Joábnak: Járd el Izrael minden nemzetségeit, Dántól Berszabeéig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam annak számát.

³És mondá Joáb a királynak: A te Urad Istened szaporítsa meg népedet, a mennyi mostan, még százannyivá tegye uram királyom színe előtt; de mit akar uram királyom az ilyen dologgal?

⁴Azonban a király beszéde meggyőzé Joábnak és a sereg fejedelmeinek szavát; és kiméne Joáb és a vitézek fejedelmei a király elől, hogy megszámlálják Izrael népét.

⁵És mikor átmentek a Jordánon, jutának Ároer városáig jobbra, mely Gád völgyében vagyon;

⁶és Jázeren át menének Gálaádba és Hodsinak alsóbb földére, és Dán erdőseire menének. És kerűlvén Szídónnál,

⁷átmenének Tírus bástyái mellett, és a heveusok és kananeusok egész földére, és elérkezének Júda déli részére Berszabeéba;

⁸és megszemlélvén az egész földet, kilencz hónap és húsz nap múlva visszajutának Jerusalembe.

⁹Átadá azután Joáb a népösszeirás számát a királynak, és találtaték Izraelből nyolczszázezer erős férfiú, kik fegyvert foghattak; és Júdából ötszázezer hadakozó.

¹⁰De megdöbbenté Dávidot szive, miután megszámláltatott a nép; és mondá Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem e cselekedetben; de kérlek, Uram! vedd el szolgád gonoszságát, mert igen bolondúl cselekedtem.

¹¹Fölkele tehát reggel Dávid, és lőn az Úr beszéde Gád prófétához, Dávid látójához, mondván:

¹²Eredj és szólj Dávidnak: Ezeket mondja az Úr: Háromnak választása adatik neked: válaszsz egyet, a mit akarsz, ezek közől, hogy cselekedjem rajtad.

¹³És mikor Gád eljött Dávidhoz, megjelenté neki, mondván: Vagy éhség jő földedre hét esztendeig; vagy három hónapig futsz ellenségeid előtt és azok kergetnek téged; vagy bizonynyal három napig tartó mirígyhalál lesz földeden. Most tehát gondolkodjál és lásd, minő beszéddel feleljek annak, ki engem küldött.

¹⁴Mondá pedig Dávid Gádnak: Igen szorongattatom; de jobb az Úr kezébe esnem (mert nagy az ő irgalmassága), mint az emberek kezeibe.

¹⁵És mirígyhalált bocsáta az Úr Izraelre, reggeltől a rendelt ideig, és meghala a népből Dántól Berszabeéig, hetvenezer férfiú.

¹⁶És mikor az Úr angyala kinyujtotta kezét Jerusalemre, hogy azt elveszítse, az Úr megkönyörűle az inségen, és mondá a nép-ölő angyalnak: Elég, tartóztasd meg már kezedet. Az Úr angyala pedig a jebuzeus Areuna szérűje mellett vala.

¹⁷És Dávid mondá az Úrnak, mikor meglátta a nép-ölő angyalt: Én vagyok, a ki vétkeztem, én cselekedtem gonoszúl; ezek, kik juhok, mit cselekedtek? Fordúljon kérlek, kezed ellenem és atyám háza ellen.

¹⁸Gád pedig Dávidhoz méne az napon, és mondá neki: Menj föl, és építs oltárt az Úrnak a jebuzeus Areuna szérűjén.

¹⁹És fölméne Dávid Gád beszéde szerint, melyet az Úr parancsolt vala neki.

²⁰És kitekintvén Areuna, észrevevé a királyt és szolgáit, hogy hozzá mennek;

²¹és kimenvén, a király előtt földig arczra borúla, és mondá: Mi oka, hogy uram királyom szolgájához jő? Mondá neki Dávid: Hogy megvegyem tőled a szérűt, és az Úrnak oltárt építsek, és szűnjék meg a halál, mely dühöng a nép között.

²²És Areuna mondá Dávidnak: Vegye el és áldozzon uram királyom, a mint tetszik neki; itt vannak tulkok az égőáldozatra, és a szekér s a tulkok jármai fa helyett.

²³Areuna király mindent ada a királynak, és mondá Areuna a királynak: A te Urad Istened vegye be fogadásodat.

²⁴Felelvén neki a király, mondá: Nem úgy, a mint akarod, hanem áron veszem meg tőled, és nem áldozok az én Uram- Istenemnek ingyen való égőáldozatokat. Dávid tehát megvevé a szérűt és a tulkokat ötven ezüst sikluson;

²⁵és Dávid oltárt építe ott az Úrnak, áldozván égő- és hálaáldozatokat, és az Úr megkegyelmeze a földnek, és elvéteték a csapás Izraelről.