¹Ezekután bemenének Mózes és Áron, és mondák Fáraónak: Ezt mondja Izrael Ura Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában.

²Ő pedig felelé: Ki az az Úr, hogy szavát hallgassam, és Izraelt elbocsássam? Nem ismerem azon urat, és Izraelt nem bocsátom el.

³És mondák: A zsidók Istene hivott minket, hogy háromnapi útat menjünk a pusztába, és áldozzunk a mi Urunknak, Istenünknek: netalán mirigyhalál vagy fegyver jőjön miránk.

⁴Mondá nekik az egyiptomi király: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet munkáitól? menjetek dolgotokra.

⁵És mondá Fáraó: Sok a föld népe, látjátok, hogy száma megnövekedett; mennyivel inkább fog, ha nyugalmat adtok nekik a munkától.

⁶Parancsola tehát azon nap a munkatiszteknek és a nép számvevőinek, mondván:

⁷Ezután többé a népnek ne adjatok polyvát a téglacsinálásra, mint azelőtt, hanem magok menjenek és szedjenek tarlót.

⁸És vessétek rájok a téglaszámot, melyet azelőtt csináltak vala, és semmit ne szállítsatok le; mert hivalkodnak, és azért kiáltják, mondván: Menjünk el, és áldozzunk Istenünknek.

⁹Terheltessenek meg munkákkal, és teljesítsék azokat, hogy helyt ne adjanak a hazug beszédeknek.

¹⁰Annakokáért kimenvén a munkatisztek és számvevők, mondák a népnek: Igy szól Fáraó: Nem adok nektek polyvát;

¹¹menjetek el és szedjetek, ha valahol találhattok, és semmi sem szállittatik le munkátokból.

¹²És eloszla a nép egész Egyiptom földére polyvát gyüjteni.

¹³A munkatisztek is szorgalmazák őket, mondván: Teljesítsétek munkátokat minden nap, mint azelőtt szoktátok vala, mikor polyvát adtak nektek.

¹⁴És megostoroztatának Izrael fiainak munkafelügyelői Fáraó számvevői által, kik mondák: Miért nem készítettétek el sem tegnap sem ma a téglaszámot, mint azelőtt?

¹⁵És elmenének Izrael fiainak elöljárói, és kiáltának Fáraóhoz mondván: Miért cselekszel így szolgáiddal?

¹⁶Polyvát nem adnak nekünk, és ugyanannyi téglákat parancsolnak; ime, mi szolgáid, ostorokkal veretünk, és igazságtalanúl bánnak népeddel.

¹⁷Ki mondá: Hivalkodva henyéltek, és azért mondjátok: Menjünk el, és áldozzunk az Úrnak.

¹⁸Menjetek el tehát, és dolgozzatok; polyva nem adatik nektek, és meg kell adnotok a téglák szokott számát.

¹⁹És láták Izrael fiainak elöljárói, hogy gonoszúl van dolguk, mivelhogy azt mondák nekik: A naponkinti téglákból semmi sem szállíttatik le.

²⁰És elétalálák Mózest és Áront, kik átellenben állának, mikor kijöttek Fáraótól,

²¹és mondák neki: Az Úr lássa, és itélje meg, hogy gyülöletesekké tettetek minket Fáraónál és az ő szolgáinál, és fegyvert adtatok neki, hogy minket megöljön.

²²És Mózes ismét az Úrhoz méne, és mondá: Uram! miért nyomorítottad meg e népet? miért küldöttél engem?

²³Mert a mióta bementem Fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, azóta inkább nyomorgatja népedet, és nem szabadítottad meg őket.