¹Felelvén Mózes, mondá: Nem fognak hinni nekem, sem szómat meg nem hallgatják, hanem majd azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.

²Mondá azért neki: Mi az, mit kezedben tartasz? Felelé: Vessző.

³És mondá az Úr: Vesd a földre azt. Elveté, és kígyóvá változék, úgy hogy Mózes megfutamodék.

⁴És mondá az Úr: Nyujtsd ki kezedet, és ragadd meg a farkát. Kinyujtá és megfogá, és vesszővé változék.

⁵Hogy higyjék, úgymond, hogy megjelent neked az ő atyáik Ura Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.

⁶És mondá ismét az Úr: Bocsásd kebeledbe kezedet. Melyet miután kebelébe bocsátott, oly poklosan voná ki, mint a hó.

⁷Tedd vissza, úgymond, kebeledbe kezedet. Visszaereszté, és ismét kivoná, és az hasonló vala egyéb testéhez.

⁸Ha nem hiendenek, úgymond, neked, és nem hallandják az első jel beszédét, hinni fognak a következő jel igéjének.

⁹Hogyha e két jelnek sem hiendenek, sem szódat nem hallandják, meríts a folyóvízből, és öntsd ki azt a szárazra, és a mit csak merítendesz a folyóvízből, vérré fog változni.

¹⁰Mondá Mózes: Kérlek, Uram, azelőtt sem voltam ékesenszóló, de mióta szólottál szolgádnak, akadozóbb és késedelmesebb nyelvű vagyok.

¹¹Mondá az Úr neki: Ki alkotta az ember száját? vagy ki alkotta a némát és siketet, a látót és vakot? nem én-e?

¹²Menj el tehát, s én szádban leszek; és megtanítalak, mit szólj.

¹³Amaz pedig: Kérlek, Uram, úgymond, küldd el, a kit elküldendő vagy.

¹⁴Megharagudván az Úr Mózesre, mondá: Áron, a te levita atyádfia, tudom, hogy ékesenszóló; ime ő eléd fog jőni, és meglátván téged, szivből fog örvendeni.

¹⁵Szólj vele, és add szájába igéimet; és én a te szádban leszek és az ő szájában, és megmutatom nektek, mit kelljen cselekednetek.

¹⁶Ő szólni fog helyetted a népnek, és a te szád leszen; te pedig azokban igazgasd őt, melyek az Istent illetik.

¹⁷Vedd kezedbe ezen vesszőt is, melylyel csodákat fogsz tenni.

¹⁸Elméne Mózes, és visszatére az ő ipához, Jetróhoz, és mondá neki: Elmegyek és visszatérek atyámfiaihoz Egyiptomba, hogy lássam, ha élnek-e még? Mondá neki Jetró: Menj el békeséggel.

¹⁹Mivel az Úr mondá Mózesnek Madiánban: Eredj és térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, kik életedre törtek vala.

²⁰Mózes tehát vevé feleségét és fiait, és szamárra ülteté őket, és visszatére Egyiptomba, kezében vivén az Isten vesszejét.

²¹És mikor Egyiptomba visszatért, mondá neki az Úr: Meglásd, hogy mindazon csodákat, melyeket kezedbe adtam, végbevidd Fáraó előtt; én megkeményítem az ő szivét és nem bocsátja el a népet.

²²És mondd neki: Ezeket mondja az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam.

²³Mondottam neked: Bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon nekem; és nem akartad őt elereszteni: ime én megölöm a te elsőszülött fiadat.

²⁴És midőn az úton volt, a szálláson eléje méne az Úr, és őt meg akará ölni.

²⁵Szefora tehát azonnal igen éles követ vőn, és körűlmetélé fiának férfiúságát, és illeté lábait, és mondá: Vér-vőlegény vagy te nekem.

²⁶És elbocsátá őt, miután azt mondotta: Vér-vőlegény, a körűlmetélés miatt.

²⁷Mondá pedig az Úr Áronnak: Menj Mózes elé a pusztába. Ki eléje méne az Isten hegyére, és megcsókolá őt.

²⁸És elbeszélé Mózes Áronnak az Úr minden igéit, melyekkel őt küldötte, és a jeleket, melyeket parancsolt vala.

²⁹És elmenének együtt, és egybegyüjték Izrael fiainak minden véneit.

³⁰És elbeszéle Áron minden igét, melyeket az Úr Mózesnek mondott vala, s ez jeleket tőn a nép előtt,

³¹és hűn a nép. És hallván, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, és megtekintette inségöket, leborúlván, imádkozának.