¹És midőn Jetró, a madiáni pap, Mózes ipa, hallotta mind, a mit Isten cselekedett Mózessel és népével, Izraellel, és hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból:

²vevé Szeforát, Mózes feleségét, kit visszaküldött vala,

³és az ő két fiát, kiknek egyike Gerzamnak neveztetik vala, mert, úgymondá atyja, jövevény voltam idegen földön;

⁴másika pedig Eliezernek, mert, úgymond, atyám Istene, az én segítőm, és megmentett engem Fáraó fegyverétől.

⁵Eljöve tehát Jetró, Mózes ipa, és az ő fiai és felesége Mózeshez a pusztába, a hol táborozott vala az Isten hegye mellett.

⁶És izene Mózesnek, mondván: Én, Jetró, ipad jövök hozzád és feleséged és vele két fiad.

⁷Ki eléje menvén az ő ipának, földig meghajtá magát, és megcsókolá őt; és köszönték egymást békeséges szókkal. És mikor bement a sátorba,

⁸Mózes elbeszélé ipának mind, a mit Isten cselekedett Fáraóval és az egyiptomiakkal Izraelért; és mindazon fáradalmat, mely rajtok történt vala az úton, és hogy az Úr megszabadította őket.

⁹És Jetró örvende mindazon jókon, miket az Úr Izraellel cselekedett vala, mivelhogy őt kiszabadította az egyiptomiak kezéből,

¹⁰és mondá: Áldott legyen az Úr, ki megszabadított benneteket az egyiptomiak kezéből és Fáraó kezéből; ki megmentette az ő népét Egyiptom kezéből.

¹¹Most ismerem meg, hogy nagy az Úr minden istenek fölött; mivelhogy azok kevélyen cselekedtek ezek ellen…

¹²Jetró, Mózes ipa tehát égő és egyébféle áldozatokat mutata be az Istennek; és Áron, és Izrael minden vénei eljövének, hogy kenyeret egyenek vele az Isten előtt.

¹³Másod nap pedig leüle Mózes, hogy itélje a népet, mely Mózes előtt áll vala reggeltől estig.

¹⁴Mit midőn az ő ipa látott, tudniillik mind, a miket a nép között cselekszik vala, mondá: Micsoda ez, mit a néppel cselekszel? Miért ülsz egyedűl, és az egész nép reggeltől estig várakozik?

¹⁵Felelé neki Mózes: A nép hozzám jő megkérdeni az Isten itéletét.

¹⁶És midőn köztök valami vetekedés történik, hozzám jőnek, hogy itéletet tegyek közöttük, és megmutassam nekik az Isten parancsait és törvényeit.

¹⁷Amaz pedig mondá: Nem jó a mit cselekszel;

¹⁸oktalan munkával emésztetel meg mind te, mind e nép, mely veled vagyon; erődön felül van e dolog, azt egyedűl el nem viselheted.

¹⁹De hallgasd meg beszédeimet és tanácsaimat, és az Isten veled leszen. Légy te a nép előtt azokra nézve, mik az Istent illetik, hogy eléje terjeszd, a mi őneki mondatik;

²⁰és a népnek mutasd meg a szertartásokat és az istenitisztelet módját és az utat, melyen járniok kell, és a dolgot, melyet cselekedniök kell.

²¹Szemelj ki pedig az egész közönségből derék férfiakat, kik az Istent félik, kikben igazság van, és kik a fösvénységet gyűlölik; és rendelj közőlük ezredeseket és századosokat, ötvenedeseket és tizedeseket;

²²kik a népet itéljék minden időben; a mi pedig nagyobb leend, teeléd terjeszszék, és ők csak a kisebb dolgokat itéljék el; s igy könnyebbséged lesz neked, többek között elosztván a terhet.

²³Ha ezt cselekszed, teljesíteni fogod Isten parancsát, és az ő rendeléseit föntarthatod, és ez egész nép is békével tér vissza helyeire.

²⁴Hallván ezeket Mózes, mind megcselekvé, miket amaz mondott vala.

²⁵És serény férfiakat választván egész Izraelből, a nép fejedelmeivé rendelé őket, ezredesekké és századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké;

²⁶kik a népet itélik vala minden időben, a mi pedig fontosabb vala, őeléje terjeszték, amazok csak a könnyebbeket itélvén.

²⁷És elbocsátá az ő ipát, ki visszatérvén, elméne tartományába.