¹És midőn Salamon elvégezte az imádkozást, tűz szálla le az égből, és megemészté az égő- és egyébféle áldozatokat; és az Úr dicsősége betölté a házat.

²És a papok be nem mehettek az Úr templomába, mivel az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.

³De Izrael fiai is mindnyájan láták a leszálló tüzet és az Úr dicsőségét a házon; és leborulván arczczal a földre, a kővel kirakott padozatra, imádák és dicsérék az Urat: Mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

⁴A király pedig és az egész nép áldozatokat tőnek az Úr előtt.

⁵Áldozatra valókat öle tehát Salamon király, huszonkétezer tulkot, százhúszezer kost, és fölszentelé az Isten házát a király és az egész nép.

⁶A papok pedig tiszteikben állanak vala, a leviták pedig hangszerekkel az Úr énekeihez, melyeket Dávid király csinált az Úr dicséretére: hogy örökkévaló az ő irgalmassága, Dávid énekeit zengvén kezeik által; a papok pedig harsonát fúvának előttök; és egész Izrael áll vala.

⁷Fölszentelé Salamon a tornácz közepét is az Úr temploma előtt, áldozván ott égőáldozatokat és a békeáldozatok kövérségét, mivel a rézoltárra, melyet emelt, nem férhetnek vala az égő és egyébféle áldozatok és kövérségek.

⁸Salamon tehát ünnepet tarta az időben hét napig és vele egész Izrael, igen nagy gyülekezet, Émat bemenetétől Egyiptom patakáig.

⁹És nyolczadik napon a begyülekezés ünnepét tartá, mivelhogy az oltárt hét napig szentelte, és az ünnepet hét napig ülte.

¹⁰A hetedik hét huszonharmadik napján pedig elbocsátá a népeket hajlékaikba; kik vígadnak és örvendeznek vala a jó fölött, melyet az Úr tőn Dáviddal és Salamonnal és az ő népével, Izraellel.

¹¹És elvégezé Salamon az Úr házát és a király házát, és mind a miket föltett vala szivében, csinálni az Úr házában és tulajdon házában, szerencsésen.

¹²Megjelene pedig az Úr neki éjjel és mondá: Meghallgattam imádságodat, és e helyet áldozat házaúl választottam magamnak.

¹³Ha bezárom az eget és eső nem esik, és meghagyom és parancsolom a sáskának, hogy emészsze meg a földet, és mirigyhalált bocsátok népem közé;

¹⁴az én népem pedig, kikre segítségül hivatott az én nevem, megtérvén, könyörög nekem és orczámat keresi, és bűnbánatot tart gonosz utairól: én is meghallgatom az égből, és megkegyelmezek az ő büneiknek, és meggyógyítom földüket;

¹⁵szemeim is nyitva lesznek, és füleim figyelmesek annak imádságára, ki e helyen imádkozik.

¹⁶Mert elválasztottam és megszenteltem e helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökké, és ott maradjanak szemeim és szivem mindennapon.

¹⁷Te is, ha előttem jársz, mint atyád, Dávid járt, és mindazok szerint cselekszel, miket parancsoltam neked, és parancsaimat és itéleteimet megtartod:

¹⁸föntartom országod királyi székét, a mint megigértem Dávid atyádnak, mondván: Nem vétetik el törzsöködből a férfiú, ki fejedelem legyen Izrael fölött.

¹⁹Ha pedig elfordultok és elhagyjátok az én rendeléseimet és parancsaimat, melyeket elétek adtam; és elmenvén, idegen isteneknek szolgáltok és imádjátok azokat:

²⁰kigyomlállak titeket az én földemről, melyet nektek adtam; és e házat, melyet nevemnek szenteltem, elvetem orczám elől, és példabeszédűl adom azt és tanulságúl minden népnek.

²¹És ez a ház közmondásúl lesz minden átmenőknek, és álmélkodva mondani fogják: Miért cselekedett az Úr így e földdel és e házzal?

²²És felelni fogják: Mert elhagyták atyáik Urát Istenét, ki őket Egyiptom földéről kihozta, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták és tisztelték: azért jött rájok mind e gonosz.