¹Akkor mondá Salamon: Az Úr azt igérte, hogy homályban lakik;

²én pedig házat építettem nevének, hogy ott lakjék mindörökké.

³És a király megfordítá arczát, és megáldá Izrael minden sokaságát (mert az egész sereg figyelmezve áll vala), és mondá:

⁴Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki cselekedettel beteljesítette, mit Dávid- atyámnak szólott, mondván:

⁵Az naptól, melyen kihoztam népemet Egyiptom földéről, nem választottam várost Izrael minden nemzetségei közől, hogy abban ház építtessék az én nevemnek; és nem választottam semmi más férfiút, hogy fejedelem legyen népemen, Izraelen:

⁶hanem Jerusalemet választottam, hogy abban legyen az én nevem; és Dávidot választottam, hogy őt rendeljem az én népem, Izrael fölé.

⁷És mikor akaratja volt Dávid- atyámnak, hogy házat építsen Izrael Ura Istene nevének;

⁸mondá az Úr neki: Mivel akaratod volt házat építeni az én nevemnek, jól cselekedted ugyan, hogy olyan szándékod volt;

⁹de nem te építed föl a házat, hanem fiad, ki ágyékodból származik; ő fog építeni házat az én nevemnek.

¹⁰Az Úr tehát beteljesítette beszédét, melyet szólott vala; és én állottam föl atyám, Dávid helyett, és Izrael királyi székébe ültem, a mint mondotta az Úr, és házat építettem Izrael Ura Istene nevének;

¹¹és abba helyeztem a szekrényt, melyben az Úr szövetsége vagyon, melyet Izrael fiaival szerzett.

¹²Megálla pedig az Úr oltára előtt Izrael egész sokaságának ellenében, és kiterjeszté kezeit;

¹³mert Salamon egy réz széket csinált, és azt a tornácz közepére helyezte, öt könyöknyi vala hossza, és öt könyöknyi szélessége, és három könyöknyi magassága; és arra álla, és azután térdre esvén Izrael egész sokaságának átellenében, és kezeit az égre emelvén,

¹⁴mondá: Izrael Ura Istene! nincs hozzád hasonló Isten az égben és a földön, ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot szolgáiddal, kik előtted teljes szivökkel járnak;

¹⁵ki teljesítetted szolgádnak, Dávid- atyámnak, mind a mit neki szólottál; és miket szájjal igértél, cselekedettel végbevitted, mint e jelen idő is bizonyítja.

¹⁶Most tehát, Izrael Ura Istene! teljesítsd be szolgádnak, Dávid- atyámnak, a miket szólottál, mondván: Nem fogy el belőled a férfiú előlem, ki Izrael királyi székén üljön, de csak úgy, ha fiaid megőrzik útaikat, és törvényemben járnak, a mint te is jártál előttem.

¹⁷És most, Izrael Ura Istene! erősödjék meg a te beszéded, melyet Dávid- szolgádnak szólottál.

¹⁸De hihető-e, hogy Isten az emberekkel lakjék a földön? Ha az ég és az egek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, melyet építettem?

¹⁹De csak arra készíttetett az, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram Istenem! és hallgasd meg a könyörgéseket, melyeket szolgád előtted önt;

²⁰hogy nyisd föl szemeidet e házra, éjjel-nappal, e helyre, melyben igérted, hogy segítségűl hivassék ott a te neved;

²¹és meghallgasd az imádságot, melyet szolgád imádkozik abban; és meghallgasd könyörgését szolgádnak és népednek, Izraelnek. A ki e helyen imádkozik, meghallgasd lakóhelyedből, azaz, mennyekből, és légy kegyelmes.

²²Ha valaki felebarátja ellen vétkezik, és kész lesz ellene megesküdni, és magát átokkal kötelezi az oltár előtt e házban:

²³te hallgasd meg mennyből, és tégy itéletet szolgáidnak, úgy, hogy a gonosz útját önnön fejére térítsd, és állj boszút az igazért, megfizetvén neki igazsága szerint.

²⁴Ha néped, Izrael, meggyőzetik ellenségeitől (mert vétkezni fognak ellened), és megtérvén bűnbánatot tartanak, és könyörögnek a te nevednek és imádkoznak e helyen,

²⁵te hallgasd meg mennyből, és engedd el bűnét a te népednek, Izraelnek, és vidd vissza őket a földre, melyet nekik és atyáiknak adtál.

²⁶Ha az ég bezáratván, eső nem esik a nép bűnei miatt, és könyörögnek neked e helyen, és vallást tesznek a te nevednek, és megtérnek bűneikből, midőn őket megsanyargatod:

²⁷hallgasd meg mennyből, Uram! és bocsásd meg a bűnöket szolgáidnak és népednek, Izraelnek, és tanítsd jó útra őket, melyen járjanak; és adj esőt a földre, melyet népednek adtál örökségűl.

²⁸Ha éhség támad a földön és mirígyhalál, ragya és aszály, sáska és cserebogár; és az ellenség elpusztitván a tartományokat, megszállja a város kapuit, és minden csapás és nyavalya szorongatja őket:

²⁹ha valaki népedből, Izraelből imádkozik, megismerve csapását és nyavalyáját, és kiterjeszti kezeit e házban,

³⁰hallgasd meg mennyből, tudniillik a te magas lakóhelyedből, és kegyelmezz, és fizess meg kinek-kinek az ő utai szerint, melyekről tudod, hogy szivében vannak, (mert egyedűl te ismered sziveit az emberek fiainak);

³¹hogy féljenek téged, és útjaidon járjanak mindennap, míg élnek a föld szinén, melyet atyáinknak adtál.

³²Az idegent is, ki nem népedből, Izraelből való, ha eljövend messzeföldről a te nagy nevedért és erős kezedért és kinyujtott karodért, és imádkozni fog e helyen:

³³te hallgasd meg mennyből, a te igen erős lakóhelyedből, és cselekedd meg mind, a miért segítségűl hí téged a jövevény, hogy ismerjék a föld minden népei a te nevedet, és féljenek téged, mint néped, Izrael, és tudják meg, hogy a te neved hivatott segítségűl e házra, melyet építettem.

³⁴Ha néped hadba megy ellenségei ellen az úton, melyen elküldöd őket, és imádnak téged azon út felé, melyen e város vagyon, melyet választottál, és a ház, melyet nevednek építettem:

³⁵te hallgasd meg mennyből imádságaikat és könyörgésöket, és állj boszút.

³⁶Ha pedig vétkeznek ellened (mert nincs ember, ki ne vétkezzék), és megharagszol rájok, és az ellenség kezébe adod, és fogva viszik őket messzeföldre, vagy pedig közelre,

³⁷és megtérvén szivökben a földön, melyre fogva vitettek, bűnbánatot tartanak és könyörögnek neked az ő fogságuk földén, mondván: Vétkeztünk, gonoszúl cselekedtünk, hamisságot tettünk;

³⁸és megtérnek hozzád teljes szivökből és teljes lelkökből fogságuk földén, melyre vitettenek, és imádnak téged az ő földük útja felé, melyet atyáiknak adtál, és a város felé, melyet választottál, és a ház felé, melyet nevednek építettem:

³⁹Te hallgasd meg mennyből, azaz erős lakóhelyedből imádságaikat, és tégy itéletet, és a te, noha bűnös népednek, bocsáss meg.

⁴⁰Mert te vagy az én Istenem; nyiljanak meg, kérlek, a te szemeid, és füleid legyenek figyelmesek az imádságra, mely ezen helyen lesz.

⁴¹Most azért kelj föl, Uram Isten, a te nyughelyedre, te és a te erősséged szekrénye. Papjaid, Uram Isten, öltözzenek föl szabadúlással, és szenteid örvendezzenek a jókban.

⁴²Uram Isten! ne utáld meg a te fölkented orczáját, emlékezzél meg a te szolgád, Dávid irgalmasságairól.