¹Ezek után egybegyűlének Josafátra Moáb fiai és Ammon fiai, és velök némely ammoniták, hogy ellene hadakozzanak.

²És hírmondók jövének és megjelenték Josafátnak, mondván: Nagy sokaság jő ellened a tengeren túli helyekről és Szíriából, és ime Aszaszontamárban vannak, mely Engaddi.

³Josafát erre félelemmel megrettenvén, egészen arra adá magát, hogy könyörögjön az Úrnak, és böjtöt hirdete egész Júdának.

⁴És egybegyűle Júda, könyörögni az Úrnak, s mindnyájan a városokból is eljövének, hogy könyörögjenek neki.

⁵És Josafát megállván Júda és Jerusalem gyülekezete között az Úr házában, az új tornácz előtt,

⁶mondá: Oh atyáink Ura Istene! te vagy Isten mennyben és a nemzetek minden országain uralkodol, kezedben vagyon az erő és hatalom, és ellened senki sem állhat.

⁷Oh mi Istenünk! nem te ölted-e meg e föld minden lakóit néped, Izrael előtt, és azt Ábrahám, a te barátod ivadékának adtad mindörökre?

⁸És azon laknak, és nevednek szentélyt építettek azon, mondván:

⁹Ha veszedelem rohan ránk és az itélet kardja, a mirígyhalál és éhség: szined elé állunk e ház előtt, melyben segítségűl hivatott a te neved, és hozzád kiáltunk inségünkben, és meghallgatsz és megszabadítasz.

¹⁰Most tehát ime Ammon és Moab fiai, és Szeir hegyéről, kiken átmenni nem engedted meg Izraelnek, mikor kijövének Egyiptomból, hanem eltérének tőlök és nem ölék meg őket,

¹¹ellenkezőleg cselekesznek velünk, és kivetni igyekeznek minket az örökségből, melyet nekünk adtál.

¹²Oh mi Istenünk! nem itéled-e meg tehát őket? Mibennünk ugyan nincs annyi erő, hogy ellenállhassunk e sokaságnak, mely ránk rohan. De mivel nem tudjuk, mit kelljen cselekednünk, csak ez van hátra, hogy szemeinket tehozzád emeljük.

¹³Az Úr előtt áll vala pedig egész Júda az ő kisdedeivel és feleségeivel és gyermekeivel.

¹⁴Vala pedig Jahaziel, Zakariás fia, ki Banaiás fia, ki Jehiel fia, ki Mataniás fia, Azaf fiaiból való levita, kire az Úr lelke szálla a sokaság között,

¹⁵és mondá: Hallgassatok meg, egész Júda és kik Jerusalemben laktok, és te, Josafát király! Ezeket mondja az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e sokaságtól; mert nem tiétek a harcz, hanem Istené.

¹⁶Holnap menjetek le ellenök; mert a Szisz nevű halmon jőnek fel, és a patak végénél, mely Jeruel pusztájának ellenében vagyon, találjátok őket.

¹⁷Nem ti lesztek, a kik harczolni fogtok, hanem csak bizodalommal álljatok, és meglátjátok az Úr segítségét rajtatok, oh Júda és Jerusalem! ne féljetek és ne rettegjetek; holnap menjetek ki ellenök, és az Úr veletek leszen.

¹⁸Josafát tehát és Júda és Jerusalem minden lakói arczra borulának a földön az Úr előtt, és imádák őt.

¹⁹A leviták pedig, kik Kaat fiai és Kóre fiai közől valának, dicsérék Izrael Urát Istenét magasan emelt szóval.

²⁰És midőn reggel fölkeltek, a Tekue pusztáján át menének ki, és elinduláskor Josafát közöttök megállván, mondá: Hallgassatok meg engem, Júda férfiai és Jerusalem minden lakói! Bízzatok a ti Uratok- Istenetekben és biztosak lesztek; higyjetek az ő prófétáinak, és mindenben szerencsétek lesz.

²¹És tanácsot ada a népnek, és eléállítá az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt seregeikben, és a hadsereg előtt menjenek és egybehangzó szóval mondják: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

²²És mikor elkezdték a dicséreteket énekelni, az Úr amazoknak, tudniillik Ammon és Moáb fiainak és a Szeir hegyén lakozóknak, kik hadakozni jöttek vala Júda ellen, – önmagok ellen fordítá incselkedéseiket, és megveretének.

²³Mert Ammon és Moáb fiai föltámadának a Szeir hegye lakói ellen, hogy megöljék és eltöröljék őket; és midőn ezt cselekedettel véghez vitték, önmagok ellen is fordúlván, levágák egymást.

²⁴Júda pedig, midőn elérkezett az őrálló helyhez, mely a pusztára néz, látá távol, hogy az egész vidék szerte rakva van holttestekkel, és hogy senki sincs, ki a haláltól megmenekedhetett volna.

²⁵Elméne tehát Josafát és vele az egész nép, hogy a holtakat kizsákmányolják, és találtak a holtak között különféle jószágot, ruhákat is és igen drága edényeket; és annyit zsákmányoltak, hogy mind el sem vihették, és harmadnapig sem hordhatták el a ragadományokat a martalék sokasága miatt.

²⁶Negyed napon pedig egybegyülének az áldás völgyében; mert mivelhogy ott áldották vala az Urat, azon helyet áldás völgyének hivák e jelen napig.

²⁷És visszatére Júda minden férfia és Jerusalem lakói és Josafát előttök, azért, hogy az Úr örömet adott nekik ellenségeik fölött.

²⁸És bemenének Jerusalembe hárfákkal és czitarákkal és harsonákkal az Úr házába.

²⁹És az Úr félelme lepé meg a föld minden országát, midőn meghallották, hogy az Úr hadakozott Izrael ellenségei ellen.

³⁰És megnyugovék Josafát országa, és békeséget ada neki az Isten köröskörűl.

³¹S igy országla Josafát Júda fölött; harminczöt esztendős vala, midőn országlani kezdett, huszonöt esztendeig országla pedig Jerusalemben, és anyja neve Azuba vala, Szelahi leánya.

³²És atyja, Áza útján jára, és el nem tére arról, cselekedvén, a mik kedvesek valának az Úr előtt.

³³Mindazáltal a magas helyeket nem törlé el, és a nép még sem irányozta szivét atyáinak Ura Istenéhez.

³⁴Josafát többi cselekedetei pedig, az elsők és utolsók, megirattak Hanani fiának, Jehunak igéiben, melyeket Izrael királyainak könyveibe jegyzett.

³⁵Ezek után Josafát, Júda királya barátságra lépe Izrael királyával, Okoziással, kinek cselekedetei igen istentelenek valának.

³⁶És részes lőn abban, hogy hajókat csináljanak, melyek Tarzisba menjenek, és hajórajt készitének Asziongáberben.

³⁷Dodau fia, a mareszai Eliezer pedig prófétála Josafátnak, mondván: Mivel szövetséged volt Okoziással, Isten megrontotta alkotmányaidat; és elromlottak a hajók, és nem mehettek el Tarzisba.