¹Náman, a szíriai király hadseregének fejedelme, főember vala uránál és nagy tiszteletben álló; mert általa adott az Úr szabadúlást Szíriának; erős vala pedig és gazdag férfiú, de poklos.

²Rablók mentek vala pedig ki Szíriából, fogva vivén Izrael földéről egy kis leányt, ki Náman feleségéhez juta szolgálatba.

³Ez mondá asszonyának: Vajha az én uram a prófétánál volt volna, ki Szamariában vagyon; bizony meggyógyítja vala őt a poklosságtól, melyben vagyon.

⁴Náman tehát beméne urához, és megjelenté neki, mondván: Igy s így szól egy Izrael földéről való leány.

⁵És mondá neki Szíria királya: Menj el, és levelet küldök Izrael királyának. Ki elmenvén, és magával tíz talentom ezüstöt vivén, és hatezer aranyat és tiz öltözet ruhát,

⁶elvivé a levelet Izrael királyának, mely így szólott: Mikor e levelet veszed, tudjad, hogy hozzád küldöttem szolgámat, Námant, hogy meggyógyítsd őt poklosságától.

⁷És mikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatá ruháit, és mondá: Isten vagyok-e én, hogy ölhessek és eleveníthessek, mivel ez hozzám küldött, hogy meggyógyítsam az embert poklosságától? Gondoljátok csak, és lássátok, hogy okokat keres ellenem.

⁸Mit mikor meghallott az Isten embere, Elizeus, hogy tudniillik megszaggatta ruháit Izrael királya, hozzá külde, mondván: Miért szaggattad meg ruháidat? Jőjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben.

⁹Elméne tehát Náman lovakkal és szekerekkel, és megálla Elizeus háza ajtajánál.

¹⁰És követet külde Elizeus hozzája, mondván: Menj és mosdjál meg hétszer a Jordánban, és meggyógyúl tested és megtisztúlsz.

¹¹Megharagudván Náman, visszaindúl vala, mondván: Azt véltem, hogy kijő hozzám, és megállván, segítségűl híja Ura Istene nevét, és megilleti kezével a poklosság helyét, és meggyógyít engem.

¹²Nem jobbak-e Damaskus folyói, Abana és Farfar, Izrael minden vizeinél, hogy ezekben mosdjam és megtisztúljak? Mikor tehát elfordúla és elméne boszankodva,

¹³hozzá járulának szolgái, és szólának neki: Atyám! ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizony meg kellene cselekedned; mennyivel inkább, hogy most mondotta neked: Mosdjál meg, és megtisztúlsz?

¹⁴Leméne és megmosdék a Jordánban hétszer, az Isten emberének beszéde szerint, és megujúla teste, mint a kis gyermek teste, és megtisztúla.

¹⁵És visszatérvén az Isten emberéhez minden útitársaival, eljöve és megálla előtte, és mondá: Bizonynyal tudom, hogy nincs más Isten az egész földön, hanem csak Izraelben. Kérlek azért, vedd el szolgádtól az áldomást.

¹⁶Ő pedig felelé: Él az Úr! ki előtt állok, hogy nem veszem el. És midőn készteté, egyáltalában nem engede.

¹⁷És mondá Náman: A mint akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vegyek két öszvér-terhet a földből; mert szolgád nem tesz többé égő- vagy más áldozatot idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.

¹⁸Csak egyedűl ez az, miért könyörögj az Úrnak szolgádért: mikor bemegyen uram Remmon templomába, hogy imádkozzék, és ő kezemre támaszkodik, ha leborúlok Remmon templomában, leborulván ő is azon helyen; kegyelmezzen meg nekem, szolgádnak az Úr e dologért.

¹⁹Ki mondá neki: Menj békével. Elméne tehát tőle a föld választott idejében.

²⁰És mondá Giezi, az Isten emberének szolgája: Megkimélé uram e szíriai Námant, hogy nem vevé el tőle, a miket hozott; él az Úr! hogy utána futok, és elveszek tőle valamit.

²¹És Giezi Náman után méne; kit amaz látván, hogy hozzája fut, leugrék szekeréről eléje, és mondá: Jól van-e minden?

²²És ő mondá: Jól. Uram küldött engem hozzád, mondván: Most jött hozzám két ifjú Efraim hegyéről, a próféták fiai közől; adj nekik egy talentom ezüstöt és két öltözet ruhát.

²³És mondá Náman: Jobb, ha két talentomot veszesz. És készteté őt, és két talentom ezüstöt köte két zsákba és kétféle ruhát, és két szolgájára tevé, kik el is vivék előtte.

²⁴És midőn már estve megérkezett, elvevé kezökből, és eltevé a házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.

²⁵Ő pedig bemenvén, megálla ura előtt. És mondá Elizeus: Honnan jösz Giezi? Ki felelé: Sehová sem ment szolgád.

²⁶Ő pedig mondá: Nem volt-e jelen az én szivem, mikor azon ember szekeréről visszafordúla eléd? Most tehát elvetted az ezüstöt, és elvetted a ruhákat, hogy végy olajfás kerteket és szőlőket, juhokat és ökröket, szolgákat és szolgálókat;

²⁷de Naaman poklossága is rád ragad és ivadékodra mindörökké. És kiméne tőle poklosan, mint a hó.