¹Okoziás, Júda királya fiának, Joásnak huszonharmadik esztendejétől országla Jehu fia, Joakáz, Izraelen, Szamariában tizenhét esztendeig.

²És gonoszat cselekvék az Úr előtt, és követé Nábat fiának, Jeroboamnak bűneit, ki vétekre vitte Izraelt, és nem hagyá el azokat.

³És fölgerjede az Úr haragja Izrael ellen, és adá őket Szíria királyának, Házaelnek kezébe, és Házael fiának, Benadadnak kezébe minden napjaiban

⁴De Joakáz könyörge az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert látá Izrael nyomorúságát, mivel sanyargatta vala őket Szíria királya;

⁵és az Úr szabadítót ada Izraelnek, és megszabadúla a szíriai király kezéből; és úgy lakának Izrael fiai hajlékaikban, mint tegnap és tegnapelőtt.

⁶Mindazáltal nem távozának el Jeroboam házának bűneitől, ki vétekre vitte Izraelt, hanem azokban járának; mivelhogy a berek is megmaradt Szamariában.

⁷És nem maradt Joakáznak a népből, csak ötven lovagja és tiz szekere, és tizezer gyalogja; mert megölte őket Szíria királya, és olyanná tette vala, mint a port a nyomtató szérűn.

⁸Joakáznak többi dolgai pedig és mind a miket cselekedett, és az ő hatalma nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében?

⁹És Joakáz elaluvék atyáival, és eltemeték őt Szamariában, és fia, Joás lőn király helyette

¹⁰Júda királyának, Joásnak harminczhetedik esztendejétől országla Joakáz fia, Joás, Izraelen, Szamariában tizenhat esztendeig,

¹¹és gonoszat cselekvék az Úr szine előtt; nem hagyá el Nábat fiának, Jeroboámnak semmi bűneit, ki vétekre vitte Izraelt, hanem azokban jára.

¹²Joás többi dolgai pedig és mind a miket cselekedett, és az ő vitézsége, mi módon hadakozott Júda királya, Amaziás ellen, azok nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében?

¹³És Joás elaluvék atyáival; királyi székébe pedig Jeroboám üle. Továbbá Joás eltemetteték Szamariában Izrael királyaival.

¹⁴Elizeus pedig megbetegedék, mely betegségben meg is hala; és leméne hozzá Izrael királya, Joás, és síra előtte, és mondá: Atyám, atyám! Izrael szekere és szekérvezetője!

¹⁵És mondá neki Elizeus: Hozz kézíjat és nyilakat. És mikor kézíjat és nyilakat hozott hozzája,

¹⁶mondá Izrael királyának: Tedd a kézíjra kezedet. És mikor kezét rátette, Elizeus kezeit a király kezeire fölűl tevé,

¹⁷és mondá: Nyisd ki a napkeleti ablakot. És mikor kinyitotta, mondá Elizeus: Lődd el a nyilat. És ellövé. És mondá Elizeus: Az Úr szabadításának nyila ez, és a szabadúlás nyila Szíria ellen; és megvered Szíriát Áfekben, míglen fölemészted őt.

¹⁸És mondá: Vedd föl a nyilakat. Ki mikor fölvette, ismét mondá neki: Üss a nyillal a földre. És mikor három ízben ütött és megszűnt,

¹⁹megharaguvék rá az Isten embere, és mondá: Ha ötször, vagy hatszor, vagy hétszer ütsz vala, megverted volna Szíriát fogytig, most pedig három ízben fogod őt megverni.

²⁰Meghala tehát Elizeus, és eltemeték őt. Rablók jövének pedig ki Moábból a földre azon esztendőben.

²¹Némelyek pedig embert temetvén, láták a rablókat, és beveték a holttestet Elizeus sírjába. Mely mikor Elizeus tetemeihez ért, fölelevenedék az ember, és lábaira álla.

²²Szíria királya, Házael sanyargatá Izraelt Joakáz minden napjaiban;

²³és az Úr könyörűle rajtok, és hozzájok fordúla szövetségeért, melyet Ábrahám- és Izsák- és Jákobbal tett vala; és nem akará őket elveszteni, sem egészen elvetni a jelen ideig.

²⁴Meghala pedig Szíria királya, Házael, és fia, Benadad lőn király helyette.

²⁵Joakáz fia, Joás pedig visszavevé a városokat Házael fiának, Benadadnak kezéből, melyeket hadi joggal vett vala el atyjának, Joakáznak kezéből; három ízben veré meg őt Joás, és visszaadá Izrael városait.