¹Lőn pedig, mikor megöregedett Sámuel, fiait tevé Izrael biráivá.

²És elsőszűlötte Joel nevű, és a második Abia nevű, berszabeéi bírák valának.

³És fiai nem járának az ő útain, hanem fösvénységre hajolván, ajándékokat vőnek, és elforgaták az itéletet.

⁴Egybegyűlvén azért Izrael minden vénei, Sámuelhez menének Ramatába,

⁵és mondák neki: Ime te megöregedtél, és fiaid nem járnak a te útaidon; rendelj királyt nekünk, hogy kormányozzon minket, mint minden nemzeteknek is vagyon.

⁶Nem tetszék a beszéd Sámuel szemei előtt, mivelhogy azt mondották: Adj királyt nekünk, hogy kormányozzon minket. És imádkozék Sámuel az Úrhoz.

⁷Mondá pedig az Úr Sámuelnek: Hallgasd meg szavát a népnek mindenben, miket mondanak neked. Mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam rajtok.

⁸Minden cselekedetök szerint, melyeket cselekedtek az naptól, mikor kihoztam őket Egyiptomból, mind e napiglan, a mint elhagytak engem és idegen isteneknek szolgáltak, úgy cselekszenek veled is.

⁹Most azért hallgasd meg szavokat; mindazáltal add tudtokra, és eleve mondd el nekik a király törvényét, a ki uralkodni fog rajtok.

¹⁰Elmondá tehát Sámuel az Úr minden igéjét a nép előtt, mely királyt kért tőle,

¹¹és mondá: Ez lesz a király törvénye, a ki uralkodni fog rajtatok: Fiaitokat elveszi és szekereire ülteti, és lovagjaivá rendeli és szekerei előtt futóivá,

¹²és rendeli maga ezredeseivé és századosaivá, mezeinek szántóivá és vetéseinek aratóivá, fegyverei- és szekereinek készítőivé.

¹³Leányaitokat is magának kenet-csinálóivá és szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi.

¹⁴Szántóföldeiteket is és szőlőiteket, és legjobb olajfa-kerteiteket elveszi, és maga szolgáinak adja.

¹⁵De vetéseiteket is és szőlőitek jövedelmét megtizedeli, hogy udvari tiszteinek és szolgáinak adja.

¹⁶Szolgáitokat is és szolgálóitokat, legjobb ifjaitokat és szamaraitokat elveszi, és maga munkájára fogja használni.

¹⁷Nyájaitokat is megtizedeli, és ti szolgái lesztek.

¹⁸És kiáltani fogtok az napon királyotok színe előtt, kit magatoknak választottatok; és az Úr nem hallgat meg titeket az napon, mert királyt kértetek magatoknak.

¹⁹Ámde a nép nem akará hallgatni Sámuel szavát, hanem mondák: Nem; hanem királyunk legyen,

²⁰és mi is olyanok leszünk, mint minden nemzetek; és kormányozni fog minket a mi királyunk, és kimegy előttünk, és harczol érettünk hadainkon.

²¹És hallá Sámuel a népnek minden igéit, és elbeszélé azokat az Úr füleiben.

²²Mondá pedig az Úr Sámuelnek: Hallgasd meg szavokat, és rendelj királyt nekik. És mondá Sámuel Izrael férfiainak: Menjen kiki az ő városába.