¹Sámuel pedig egy szelencze olajat vőn, és amannak fejére önté, és megcsókolá őt, és mondá: Ime az Úr fejedelemmé kent föl örökségén; és a népet kiszabadítod ellenségei kezéből, kik körűle vannak. És ez legyen jeled, hogy téged az Isten fejedelemmé kent:

²Mikor elmégy ma tőlem, két férfiút találsz Rákel sírja mellett, Benjamin határaiban, délre, és mondják majd neked: Megtaláltattak a szamarak, melyeket keresni mentél, és fölhagyván atyád a szamarakkal, aggódik érettetek, és azt mondja: Mit tegyek fiam miatt?

³És mikor onnan elindúlsz és tovább mégy, és jutsz a Tábor cserfájához, három férfiú talál ott téged, kik Bételbe mennek az Istenhez, egyik három gödölyét vivén, a másik három kalácsot, s a harmadik vivén egy korsó bort.

⁴És mikor téged köszöntenek, két kenyeret adnak neked, és vedd el kezökből.

⁵Azután az Isten halmára jutsz, hol a filiszteusok őrsége vagyon; és mikor ott bemégy a városba, elétalálod a magas helyről jövő próféták seregét, és előttök hárfát és dobot sípot és cziterát, és ők prófétálni fognak.

⁶És rád száll az Úr lelke, és prófétálni fogsz velök, és más férfiúvá változol.

⁷Mikor tehát mind beteljesednek rajtad ezen jelek, cselekedd meg, a mi csak kezed alá jő; mert az Úr veled vagyon.

⁸És menj előttem Galgalába (mert én lemegyek hozzád) hogy égő- és békeáldozatokat tégy; hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és megmutatom neked, mit cselekedjél.

⁹Mikor azért hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, az Isten elváltoztatá szivét, és meglőnek mind e jelek az napon.

¹⁰És eljutának a mondott halomra, és íme a próféták csoportja eléje jöve; és rászálla az Úr lelke, és prófétála közöttük.

¹¹Látván pedig mindazok, kik ismerték őt tegnap és tegnapelőtt, hogy a prófétákkal van és prófétál, mondák egymásnak: Mi dolog történt Cisz fiával? Saul is a próféták között van-e?

¹²És felelé egyik a másiknak, mondván: Kicsoda ezek atyja? annakokáért közmondássá vált: Saul is a próféták között van-e?

¹³Megszünvén pedig prófétálni, elméne a magas helyre.

¹⁴Mondá pedig Saul nagybátyja neki és szolgájának: Hova mentetek? Kik felelének: A szamarakat keresni; s mikor azokat nem találtuk, Sámuelhez mentünk.

¹⁵És mondá neki nagybátyja: Jelentsd meg nekem, mit mondott neked Sámuel.

¹⁶És mondá Saul nagybátyjának: Megjelenté nekünk, hogy megtaláltattak a szamarak. A királyságról való beszédet pedig nem jelenté meg neki, melyet Sámuel mondott vala.

¹⁷És Sámuel a népet egybehívá az Úrhoz Maszfába.

¹⁸És mondá Izrael fiainak: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, és megszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből és minden királyok kezéből, kik benneteket nyomorgattak vala.

¹⁹Ti pedig ma megvetettétek Isteneteket, ki egyedűl szabadított meg titeket minden veszedelemből és nyomorúságtokból; és mondottátok: Nem úgy; hanem királyt rendelj nekünk. Most tehát álljatok az Úr elé nemzetségeitek és családaitok szerint.

²⁰És eléállítá Sámuel Izrael minden nemzetségeit, és a sors Benjamin nemzetségére esék.

²¹És eléállítá Benjamin nemzetségét, és annak rokonságait, és esék Metri rokonságára, és juta Cisz fiáig, Saulig. Keresék azért őt, de nem találák.

²²És ezek után megkérdezék az Urat, ha eljön-e oda? És felelé az Úr: Ime elrejtezett otthon.

²³Elfutának tehát, és elhozák őt onnan; és megálla a nép között, és magasabb vala az egész népnél vállától és azon fölűl.

²⁴És mondá Sámuel az egész népnek: Bizonyára látjátok, kit választott az Úr, hogy nincs hasonló hozzá az egész nép között. És kiálta az egész nép, és mondá: Éljen a király!

²⁵Elmondá pedig Sámuel a népnek a királyság törvényét, és könyvbe írá, és az Úr elé tevé; és elereszté Sámuel az egész népet, mindenkit az ő házába.

²⁶De Saul is hazaméne Gábaába; vele menvén a sereg egy része, kiknek szivét az Isten illette vala.

²⁷Bélial fiai pedig mondák: Megszabadíthat-e ez minket? És lenézék őt, és nem hozának neki ajándékokat; ő pedig tetteti vala, mintha nem hallaná.