¹És megáldá Isten Noét és fiait, és mondá nekik: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

²És tőletek félelem és rettegés legyen a föld minden állatain és minden égi madarakon, mindazokkal együtt, mik a földön mozognak; a tenger minden halai kezetekbe adattak.

³És minden, a mi mozog és él, legyen nektek eledelűl; mint a zöld veteményeket, úgy adom nektek mindezeket.

⁴Kivévén azt, hogy a húst vérével ne egyétek;

⁵mert lelketek vérét követelni fogom minden oktalan állatok kezéből és az ember kezéből; a férfiúnak és atyjafiának kezéből követelem az ember lelkét.

⁶A ki embervért ont, ontassék annak vére; mert az ember Isten képére alkottatott.

⁷Ti pedig növekedjetek és sokasodjatok, és járjatok a földön, és töltsétek be azt.

⁸Ezeket is mondá az Isten Noénak és vele fiainak:

⁹Ime én szövetséget kötök veletek és utánatok ivadéktokkal,

¹⁰és minden élő lénynyel, mely veletek vagyon, mind a madarakból, mind a marhákból, és a föld minden barmaiból, melyek kijöttek a bárkából, – a földnek minden állataira nézve.

¹¹Szövetséget kötök veletek, és soha többé nem öletik meg minden test vízözönnel; nem is lesz többé vízözön, mely a földet elveszítse.

¹²És mondá az Isten: Ez jele a szövetségnek, melyet teszek közöttem és közöttetek és minden élő lény között, mely veletek vagyon, örök nemzedékekre.

¹³Szivárványomat a felhőkbe helyezem, és ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

¹⁴És mikor beborítom felhőkkel az eget, feltűnik szivárványom a felhőkben;

¹⁵és megemlékezem szövetségemről tiveletek és minden élő lélekkel, mely a testet élteti, és nem lesz többé vízözön minden test eltörlésére.

¹⁶És szivárvány lesz a felhőkben, és meglátom azt, és megemlékezem az örök szövetségről, mely köttetett az Isten között és a földön levő valamennyi testnek minden élő lelke között.

¹⁷És mondá az Isten Noénak: Ez lesz jele a szövetségnek, melyet megállapítottam közöttem és minden test között a földön.

¹⁸Noé fiai pedig, kik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet valának; Kám pedig atyja Kanaánnak.

¹⁹Ezek Noé három fiai, és ezektől terjedett el az összes emberi nem az egész földön.

²⁰És Noé földmívelő ember lévén, kezdé a földet munkálni, és szőlőt ültete.

²¹És bort iván, megrészegedék, és megmezítelenűlve feküvék sátorában.

²²A mit meglátván Kanaán atyja, Kám, hogy tudniillik atyja szemérme mezítelen, megjelenté azt kivűl két testvérének.

²³De Szem és Jáfet palástot vetének vállaikra, és háttal fordúlva menvén, befödék atyjok szemérmét, és orczájok el vala fordítva, és nem láták atyjok férfiúságát.

²⁴Fölébredvén pedig Noé a borosságból, midőn megtudta, mit cselekedett volt vele kisebbik fia,

²⁵mondá: Átkozott Kanaán, az ő atyjafiai szolgáinak szolgája lesz.

²⁶És mondá: Áldott Szem Ura Istene, az ő szolgája legyen Kanaán.

²⁷Terjeszsze ki az Isten Jáfetet, s ez lakjék Szem sátoraiban, és Kanaán az ő szolgája legyen.

²⁸Éle pedig Noé a vízözön után háromszáz ötven esztendeig.

²⁹És betölte összes napjaiban kilenczszáz ötven esztendőt, és meghala.