¹József tehát Egyiptomba viteték, és az egyiptomi Putifár, Fáraó főtisztje, a vitézek hadnagya, vevé meg őt az izmaelitáktól, kiktől oda vitetett vala.

²És vele lévén az Úr, ő mindenekben szerencsésen cselekvő férfiú vala; és urának házában lakék,

³Ki igen jól tudja vala, hogy az Úr van vele, és hogy minden a mit tesz, általa sikerűl kezeiben.

⁴És kedvet talála József ura előtt, és az ő szolgája lőn, és mindenek fölé rendeltetvén, kormányozá a rábízott házat és mindent, a mi neki adatott vala.

⁵És az Úr megáldá az egyiptomi ember házát Józsefért, és megsokasítá minden vagyonát, mind otthon, mind a mezőkön;

⁶és neki egyébre nem vala gondja, csak épen a kenyérre, melyet eszik vala. József pedig alakra szép és tekintetre ékes vala.

⁷Egy idő mulva tehát asszonya Józsefre veté szemeit, és mondá neki: Hálj velem.

⁸Ki semmikép sem állván a gonosz cselekedetre, mondá neki: Ime uram mindent kezembe adván, nem is tudja, mije van házában,

⁹és semmi sincs olyan, mi hatalmamban ne volna, vagy a mit nekem át nem adott, kivéve téged, ki felesége vagy; hogy cselekedhetném tehát e gonoszságot, és hogy vétkezhetném az én Istenem ellen?

¹⁰Efféle szókkal az asszony naponkint untatja vala az ifjút, de ez megveté a fajtalankodást.

¹¹Történék pedig egy napon, hogy József a házba méne, valami dolgot végezni, senki sem lévén ottan.

¹²És amaz megragadván ruhájának szélét, mondá: Hálj velem. Ki annak kezében hagyván palástját, elfuta és kiméne.

¹³És mikor az asszony látta kezében a ruhát, és hogy megvettetett:

¹⁴beszólítá háza népét és mondá nekik: Ime behozta e zsidó férfiút, hogy minket meggyalázzon; bejött hozzám, hogy velem közösűljön, és midőn felkiáltottam,

¹⁵és hallotta szómat, ott hagyta palástját, melyet tartok vala, és kifutott.

¹⁶Azért a vádnak bebizonyítására, a letartott palástot megmutatá hazatért férjének,

¹⁷és mondá: Bejött hozzám a zsidó szolga, kit ide hoztál, hogy meggyalázzon engem;

¹⁸és midőn engem kiáltani hallott, ott hagyta palástját, melyet tartok vala, és kifutott.

¹⁹Ezeket hallván ura, és felesége szavának képtelen hitelt adván, igen megharaguvék,

²⁰és Józsefet azon tömlöczbe vetteté, hol a király foglyai őriztetnek vala, és ott lőn bezárva.

²¹Az Úr pedig Józseffel vala, és könyörűlvén rajta, kedvessé tevé őt a főtömlöcztartó előtt.

²²Ki az ő kezébe adá mind a foglyokat, kik őrizet alatt tartatnak vala, és a mi csak történt, ő általa lőn meg.

²³És semmire gondot nem visele, mindent ő rá bízván. Mert vele az Úr vala, és minden cselekedeteinek sikert ada.