¹Azon időtájban lemenvén Júdás testvéreitől, betére egy Hirám nevű odollámi férfiúhoz.

²És meglátá ott egy Szue nevű, kananeus ember leányát, és feleségűl vévén, beméne hozzája.

³Ki fogana, és fiat szüle, és nevét Hernek hivá.

⁴És ismét magzatot foganván, született fiát Onánnak hivá.

⁵Harmadikat is szüle, kit Szélának neveze, ennek születése után szülni megszűne.

⁶Júdás pedig elsőszülöttének, Hernek Támár nevű feleséget ada.

⁷Azonban Her, Júdás elsőszülötte gonosz vala az Úr színe előtt, és tőle megöleték.

⁸Mondá azért Júdás az ő fiának, Onánnak: Menj be bátyád feleségéhez, és vedd őt házastársúl, hogy ivadékot támaszsz bátyádnak.

⁹Amaz tudván, hogy a fiak nem neki születnek, bemenvén bátyja feleségéhez, a magot földre ontja vala, hogy magzatok bátyja nevére ne szülessenek.

¹⁰És azért megveré őt az Úr, mivelhogy utálatos dolgot cselekedett.

¹¹Annakokáért mondá Júdás az ő menyének, Támárnak: Maradj özvegyen atyád házában, míg fölnevekedik fiam, Széla; mert fél vala, nehogy ez is meghaljon, mint bátyjai. Ki elméne, és atyja házánál lakék.

¹²Sok napok multával pedig meghala Szue leánya, Júdás felesége, ki a gyászolás után megvigasztalódván, fölméne Tamnaszba juhainak nyírőihez, ő és Hirasz, az odollámi juhpásztor.

¹³És hírűl vivék Támárnak, hogy ipa fölmegy Tamnaszba a juhok nyírésére.

¹⁴Ki levetvén özvegyi ruháit, arczfátyolt vőn, és elváltoztatván öltözetét, leüle a kettős úton, mely Tamnaszba viszen; azért hogy már megnőtt Széla, és nem nyeré őt férjeűl.

¹⁵Kit meglátván Júdás, parázna személynek tartja: mert befödözte vala orczáját, hogy meg ne ismertessék.

¹⁶És bemenvén hozzája, mondá: Engedd, hogy közösűljek veled; mert nem tudja vala, hogy az ő menye. Ki felelvén: Mit adsz nekem, hogy közösűlhess velem?

¹⁷mondá: Egy gödölyét küldök neked a nyájból. Amaz viszontag mondá: Megengedem, a mit kivánsz, ha zálogot adsz nekem, míg megküldöd a mit igérsz.

¹⁸Mondá Júdás: Mit akarsz, hogy zálogúl adjak neked? Felelé: Gyürűdet és a karpereczet és a botot, melyet kezedben tartasz. S egy közösűléssel teherbe esék az aszszony.

¹⁹És fölkelvén, elméne; és levetvén öltözetét, melyet magára vett vala, felöltözék özvegyi ruháiba.

²⁰Júdás pedig elküldé a gödölyét odollámi pásztora által, hogy visszavegye a zálogot, melyet az asszonynak adott vala; ki midőn őt nem találta,

²¹megkérdé azon hely embereit: Hol van amaz asszony, ki a kettős uton ült vala? Kik mindnyájan felelének: Nem volt parázna személy ezen a helyen.

²²Visszatére Júdáshoz, és mondá neki: Nem találtam meg őt; sőt azon hely emberei is azt mondották nekem, hogy soha ott parázna személy nem ült.

²³Mondá Júdás: Tartsa magának, csakugyan hazudságról nem vádolhat minket; én elküldöttem a gödölyét, melyet igértem vala: és te nem találtad fel őt.

²⁴Ime azonban három hónap múlva hírűl vivék Júdásnak, mondván: Menyed, Támár fajtalankodott, és viselőssége már meglátszik. És mondá Júdás: Hozzátok elé őt, hogy megégettessék.

²⁵Ki mikor a büntetésre vitetik vala, ipához külde, mondván: Azon férfiútól fogantam, a kiéi ezek; ismerd meg kié a gyürű és a karperecz és a bot?

²⁶Ki megismervén az ajándékokat, mondá: Igazabb ő nálamnál, mert nem adtam őt fiamnak, Szélának. Mindazáltal többé meg nem ismeré őt.

²⁷Elközelgetvén pedig a szülés, ikrek találtatának méhében; és midőn a kisdedeket szülné, egyik kinyujtá kezét, melyre a bába piros fonalat köte, mondván:

²⁸Ez jő ki előbb.

²⁹Amaz pedig visszavonván kezét, a másik jöve ki, és mondá az asszony: Miért szakadt meg éretted a burok? és azért hivá az ő nevét Fáresznek.

³⁰Azután jöve ki testvére, kinek kezén a piros fonal vala, kit Zárának neveze.