¹Ábrahám pedig más feleséget vőn, kinek neve Cetúra vala;

²ki szülé neki Zamránt és Jekszánt, Mádánt és Mádiánt, Jeszbokot és Szuét.

³És Jekszán nemzé Szábát és Dádánt. Dádán fiai voltak: Aszurim és Latuszim és Loomim.

⁴Mádiántól pedig származék Éfa és Ofer, Hénok és Abida és Eldaa: ezek mind Cetúra fiai.

⁵És Ábrahám mindent, a mivel bír vala, Izsáknak ada.

⁶Ágyasai fiainak pedig ajándékokat ada; és elküldé őket fiától, Izsáktól, még életében, a napkeleti tartományra.

⁷Ábrahám életének napjai pedig száz hetvenöt esztendők valának.

⁸És elfogyatkozván, meghala jó vénségben, élemedett korban, teljes napokkal; és az ő népéhez gyüjteték.

⁹És eltemeték őt fiai, Izsák és Izmael, a kettős barlangban, mely a heteus Szeor fiának, Efron földén vagyon, Mambre átellenében,

¹⁰melyet Het fiaitól vett vala; ott temetteték el ő és felesége, Sára.

¹¹És halála után megáldá Isten Izsákot, az ő fiát, ki az élőnek és látónak nevezett kút környékén lakik vala.

¹²Ezek Ábrahám fiának, Izmaelnek nemzetségei, kit szűlt neki az egyiptomi Ágár, Sára szolgálója;

¹³s ezek az ő fiainak nevei, név- és nemzetségeik szerint. Izmael elsőszülötte Nabajot, azután Cédar és Adbeel és Mabszam,

¹⁴Maszma is és Dúma és Massza,

¹⁵Hádár és Téma, Jetur és Náfisz és Cedma.

¹⁶Ezek Izmael fiai, s ezek azok nevei, szállásaik és helységeik szerint, tizenkét fejedelmei nemzetségeiknek.

¹⁷És lőn Izmael élete száz harminczkét esztendő, és elfogyatkozván, meghala, s az ő népéhez téteték.

¹⁸Lakott pedig Hevilától Szúrig, Egyiptom átellenében, a mint Asszíriába mennek, minden atyjafiainál előbb halt meg.

¹⁹Izsáknak pedig, Ábrahám fiának nemzetségei ezek: Ábrahám nemzé Izsákot,

²⁰ki negyven esztendős korában vevé feleségűl Rebekkát, a mezopotámiai szírus Bátuel leányát, Lábán húgát.

²¹És könyörge Izsák az Úrnak feleségeért, mivelhogy magtalan vala; ki meghallgatá őt, és Rebekkának foganást engede.

²²De egybeütközének méhében a kisdedek; azért mondá: Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom? És elméne, hogy megkérdezze az Urat.

²³Ki felelvén, mondá neki: Két nemzet vagyon méhedben, és két nép válik el öledből, és egyik nép a másikat meggyőzi, és a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek.

²⁴Immár a szülés ideje eljött vala, és ime iker-gyermekek találtatának méhében.

²⁵A ki először kijöve, vörhenyős vala, és mint a bőr egészen szőrös; és neve Esaunak hivaték. A másik azonnal kijövén, testvére sarkát fogá kezével; és azért nevezé őt Jákobnak.

²⁶Hatvan esztendős vala Izsák, mikor neki a kisdedek születének.

²⁷Kik fölnevekedvén, Esau ügyes vadász lőn és szántóvető ember. Jákob pedig csendes férfiú és sátorokban lakó vala.

²⁸Izsák szereti vala Esaut, azért, hogy vadászatából evék; és Rebekka Jákobot szereti vala.

²⁹Főze pedig Jákob lágy étket; kihez mikor Esau a mezőről elfáradva jött,

³⁰mondá: Adj nekem a vörhenyős főzelékből, mert igen elfáradtam. Ez okért hivaték az ő neve Edomnak.

³¹Mondá neki Jákob: Add el nekem elsőszülöttségedet.

³²Ő felelé: Ime meghalok, mit használ nekem elsőszülöttségem?

³³Mondá Jákob: Esküdjél meg tehát nekem. Megesküvék neki Esau, és eladá elsőszülöttségét.

³⁴És így elvévén a kenyeret és lencseétket, evék és ivék, és elméne; csekélységnek tartván, hogy elsőszülöttségét eladta.