¹Miután ezek megtörténtek, megkisérté Isten Ábrahámot, és mondá neki: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig felelé: Itt vagyok.

²Mondá neki (az Isten): Vedd egyetlen egy fiadat, kit szeretsz, Izsákot, és menj a látomás földére, és ott áldozd fel őt égő áldozatúl az egyik hegyen, melyet mutatok neked.

³Annakokáért Ábrahám éjjel fölkelvén, megnyergelé szamarát; két szolgát vivén magával és fiát, Izsákot. És miután az égő áldozatra fát vágott, elméne azon helyre, melyet az Isten parancsolt vala neki.

⁴Harmadnapon pedig fölemelvén szemeit, messziről meglátá ama helyet.

⁵És mondá szolgáinak: Várjatok itt a szamárral; azalatt én és a gyermek oda sietünk, s imádkozásunk után hozzátok visszatérünk.

⁶S vevé az égő áldozatra való fát, és tevé fiára, Izsákra, maga pedig a tüzet és kardot vivé kezeiben. És midőn így ketten együtt mennek vala,

⁷mondá Izsák az ő atyjának: Atyám! Ez pedig felelé: Mit akarsz? fiam! Ime, ugymond amaz, a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való állat?

⁸Mondá pedig Ábrahám: Az Isten szerez magának, fiam, égő áldozatra való állatot. S így mennek vala együtt.

⁹És eljutának azon helyre, melyet az Isten mutatott vala neki; a hol is oltárt építe, arra fölraká a fát, és miután megkötözte fiát, Izsákot, az oltárra tevé őt a rakás-fára.

¹⁰És kinyujtá kezét, és megragadá a kardot, hogy feláldozza fiát.

¹¹És íme az Úr angyala mennyből kiálta, mondván: Ábrahám, Ábrahám! Ki felelé: Itt vagyok.

¹²És mondá neki: Ki ne nyujtsd kezedet a gyermekre, és semmit ne cselekedjél neki; most ismertem meg, hogy féled az Istent, és egyetlen egy fiadnak sem kedveztél érettem.

¹³Ábrahám fölemelé szemeit, és háta mögött láta egy kost a tövisbokorban szarvainál fennakadva; melyet vévén, égő áldozatot tőn fiáért.

¹⁴És nevezé azon hely nevét: Az Úr lát. Innen mondatik mainapiglan: Az Úr lát hegyén.

¹⁵Szólítá pedig az Úr angyala Ábrahámot másodszor mennyből, mondván:

¹⁶Enmagamra esküdtem, úgymond az Úr, mivelhogy ezt cselekedted, és nem kedveztél egyetlen egy fiadnak érettem,

¹⁷megáldalak téged, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján vagyon; a te ivadékod bírni fogja ellenségeinek kapuit,

¹⁸és megáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei, mivelhogy szavamnak engedelmeskedtél.

¹⁹Ábrahám visszatére szolgáihoz és elmenének együtt Berszabéba, és ott lakék.

²⁰Ezek így levén, hírűl vivék Ábrahámnak, hogy az ő testvérének, Nákornak, Melka is fiakat szült,

²¹Huszt elsőszülöttét és Buzt annak öcscsét, és Kámuelt, a szírusok atyját,

²²és Kaszedet és Azaut, Feldászt is, és Jedlafot,

²³és Bátuelt, kitől született Rebekka. Ezt a nyolczat szülé Melka Nákornak, Ábrahám testvérének.

²⁴Roma nevű ágyasa pedig szülé Tábét és Gahamot, Tahászt és Mákát.