¹De Sárai, Ábrám felesége nem szült vala magzatokat; hanem Ágár nevű egyiptomi szolgálója lévén,

²mondá férjének: Ime megrekesztett engem az Úr, hogy ne szűljek; menj be szolgálómhoz, ha talán tőle nyerhetnék magzatokat. És miután kérésének engedett,

³vevé Ágárt, egyiptomi szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Kanaán földén kezdettek volt lakni, és feleségűl adá őt férjének.

⁴Ki beméne hozzája. Amaz pedig látván, hogy fogant, megveté asszonyát.

⁵És mondá Sárai Ábrámnak: Igaztalanúl cselekszel ellenem; én adtam kebeledbe szolgálómat, ki látván, hogy teherbe esett, megvet engem; az Úr tegyen itéletet közöttem és közötted.

⁶Kinek felelvén Ábrám: Ime, úgymond, szolgálód kezedben vagyon, úgy bánjál vele, a mint tetszik. Ez tehát sanyargattatván Sáraitól, elfuta.

⁷És midőn az Úr angyala a pusztában találta őt a vízforrásnál, mely Szúr útján a kietlenben vagyon,

⁸mondá neki: Ágár, Sárai szolgálója! honnan jösz, és hová mégy? Ki felelé: Sárai asszonyom színe elől futok.

⁹És mondá neki az Úr angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magadat az ő keze alatt.

¹⁰És ismét mondá: Megsokasítván megsokasítom ivadékodat, hogy a sokaság miatt meg nem számláltatik.

¹¹És azután: Ime, úgymond, fogantál, és fiat szülsz; annak nevét Izmaelnek híjad, mivelhogy az Úr meghallgatta nyomorúságodat.

¹²Ez szilaj ember leszen, az ő keze mindenek ellen, és mindenek kezei őellene, és valamennyi atyjafiainak ellenében vonja fel sátorait.

¹³Nevezé pedig az Úr nevét, ki vele szól vala: Te Isten! ki láttál engem. Mert ezt mondá: Bizonyára itt láttam hátát az engem látónak.

¹⁴Annakokáért nevezé azon kutat, az élő kútjának, ki engem látott. Ez Kádesz és Barad között vagyon.

¹⁵És Ágár fiat szüle Ábrámnak, ki annak nevét Izmaelnek hívá.

¹⁶Nyolczvanhat esztendős vala Ábrám, mikor Ágár neki Izmaelt szülé.