¹Közönségesen paráznaság hallatszik közöttetek, és pedig oly paráznaság, minő még a pogányok között sem, hogy valakinél az ő atyjának felesége legyen.

²És ti még felfuvalkodtok, a helyett, hogy sírnátok, és kirekesztenétek közőletek, a ki e dolgot cselekedte.

³Én test szerint ugyan távol, de lélek szerint jelen lévén, már megitéltem, mint jelenlevő, azt, ki így cselekedett:

⁴A mi Urunk Jézus Krisztus nevében, egybegyűlvén ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával,

⁵az ilyen ember adassék át a sátánnak a test veszedelmére, hogy a lélek üdvözűljön a mi Urunk Jézus Krisztus napján.

⁶Nem jó a ti dicsekvéstek. Nem tudjátok-e, hogy egy kevés kovász az egész tésztát erjedésbe hozza?

⁷Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tészták legyetek, a mint hogy kovásztalanok vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus föláldoztatott.

⁸Azért lakozzunk, nem a régi kovászszal, sem a gonoszság és álnokság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanaival.

⁹Irtam nektek levelemben, ne társalkodjatok a paráznákkal;

¹⁰nem ugyan átalán e világ paráznáival, vagy fösvényeivel, vagy ragadozóival, vagy a bálványok szolgáival; mert így ki kellene e világból mennetek;

¹¹hanem most írtam nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ki atyánkfiának neveztetik, ha parázna, vagy fösvény, vagy bálványimádó, vagy átkozódó, vagy részeges, vagy ragadozó; az efélével még csak ne is egyetek.

¹²Mert mi közöm itélni azokat, kik kivül vannak? Nem azokat itélitek-e ti, kik benn vannak?

¹³Mert azokat, kik kivül vannak, az Isten itéli meg. Vessétek ki a gonoszt közőletek.