¹Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő réz vagy pengő czimbalom.

²Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és minden tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs: semmi vagyok.

³Oszszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat, és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs: mitsem használ nekem.

⁴A szeretet tűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, nem cselekszik roszúl, nem fuvalkodik fel,

⁵nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol roszat,

⁶nem örűl a hamisságon, hanem az igazságon örvend;

⁷mindent elvisel, mindent elhisz, mindent reméll, mindent elszenved.

⁸A szeretet soha sem szűnik meg; habár a jövendölések véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.

⁹Most részlet, a mit ismerünk, és részlet, a mit jövendölünk.

¹⁰Ha pedig eljön, a mi tökéletes, elenyészik, a mi részletes.

¹¹Míg gyermek valék, úgy szólék, mint gyermek, úgy érték, mint gyermek, úgy gondolkodám, mint gyermek; mikor pedig emberkorba jutottam, felhagytam azokkal, mik gyermeknek valók.

¹²Most tűkör által homályban látunk, akkor pedig színről színre; most csak rész szerint ismerek, a mint magam vagyok ismeretes.

¹³Most még megmaradnak a hit, remény, szeretet, e három; ezek közől pedig legnagyobb a szeretet.