¹Mert nem akarom elhallgatni előttetek, atyámfiai! hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átmentek a tengeren,

²és Mózestől mindnyájan megkereszteltettek a felhőben és tengerben,

³és mindnyájan ugyanazon lelki eledelt ették,

⁴és mindnyájan ugyanazon lelki italt itták, (ivának pedig az őket követő lelki sziklából, e kőszikla pedig a Krisztus vala);

⁵de közőlük sokakban nem telt kedve az Istennek; azért elhullottak a pusztában.

⁶Ezek pedig ránk nézve jelképűl történtek, hogy ne kivánjunk roszakat, mint azok kivántak.

⁷Se bálványozók ne legyünk, mint némelyek azok közől, a mint írva vagyon: Leüle a nép enni és inni, és fölkelének játszani.

⁸Se ne paráználkodjunk, mint némelyek azok közől paráználkodtak, és elhullottak egy nap huszonháromezren.

⁹Se ne kisértsük a Krisztust, mint némelyek azok közől kisértették, és kigyók által elvesztek.

¹⁰Se ne zúgolódjatok, mint némelyek azok közől zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által.

¹¹Ezek mind jelképekben történtek velök; megírattak pedig a mi oktatásunkra, kikre az utolsó idők jutottak.

¹²Azért a ki magát állani gondolja, vigyázzon, hogy el ne essék.

¹³Emberi kisértetnél egyéb meg ne fogjon titeket; hív pedig az Isten, ki nem hagy titeket kisértetni azonfölűl, mit elviselhettek, sőt a kisértettel erőt is szerez, hogy elviselhessétek.

¹⁴Azért, én szerelmeseim, fussatok a bálványok tiszteletétől.

¹⁵Mint értelmeseknek szólok, magatok itéljétek meg, a mit mondok.

¹⁶Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való részesűlés-e? és a kenyér, melyet megszegünk, nem az Úr testében való részesűlés-e?

¹⁷Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik az egy kenyérben részesűlünk.

¹⁸Tekintsétek a test szerint való Izraelt; vajjon a kik az áldozatokból esznek, nem részesek-e az oltárban?

¹⁹Mit mondok tehát? azt-e, hogy a mi a bálványoknak áldoztatott, valami? vagy hogy a bálvány valami?

²⁰Sőt a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák, és nem az Istennek. Nem akarom pedig, hogy az ördögök társai legyetek. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az ördögök poharát;

²¹nem lehettek részesek az Úr asztalában és az ördögök asztalában.

²²Az Urat ingereljük-e? Erősebbek vagyunk-e nálánál? Minden szabad nekem, de nem minden használ.

²³Minden szabad nekem, de nem minden épűletes.

²⁴Senki ne keresse a magáét, hanem a mi másé.

²⁵Mindent, mit a mészárszékben árúlnak, egyetek meg, mitsem kérdezvén a lelkiisméret miatt.

²⁶Mert az Úré a föld és annak teljessége.

²⁷Ha valaki tehát a hitetlenek közől meghí titeket, és el akartok menni, mindent, a mit elétek tesznek, egyetek, mitsem kérdezvén a lelkiisméret miatt.

²⁸De ha valaki mondja: Ez a bálványoknak áldozottból való… ne egyetek belőle azért, ki azt jelentette, és a lelkiisméretért;

²⁹nem mondom pedig, a te lelkiisméretedért, hanem a máséért. Miért itéltessék meg az én szabadságom másnak lelkiismérete által?

³⁰Ha én hálaadással eszem, minek káromoltassam azért, a miért hálát adok?

³¹Tehát akár esztek, akár isztok, akár valami mást míveltek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek.

³²Ne legyetek botránkozásúl se a zsidóknak, se a pogányoknak, se az Isten anyaszentegyházának;

³³a mint én is mindenben mindennek kedveskedem, nem keresvén, a mi nekem hasznos, hanem a mi sokaknak, hogy üdvözűljenek.