Krisztus áldozatának örök értéke

Jézus a mennyei szentély főpapja

¹A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben.

²Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember.

³Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.

⁴Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.

⁵Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: „Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.”

⁶Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.

⁷Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra.

⁸Márpedig feddő szóval mondta nekik:

„Íme jönnek napok, mondja az Úr,

s új szövetségre lépek Izrael házával,

és Júda házával.

⁹Nem olyan szövetségre,

mint amilyent atyáikkal kötöttem

azon a napon, mikor kézen fogva

kivezettem őket Egyiptom földjéről.

Mivel nem tartottak ki szövetségemben,

⁹én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.

¹⁰Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után

Izrael házával kötök, mondja az Úr:

elméjükbe öntöm törvényeimet,

és szívükbe vésem,

Istenük leszek,

és ők népemmé lesznek.

¹¹Senkinek sem kell tanítania társát,

senkinek sem testvérét:

ismerd meg az Urat!

Hiszen mindenki ismer majd engem,

kicsinytől a legnagyobbig.

¹²Irgalmas leszek bűneikkel szemben

s vétkükre többé nem emlékezem.”

¹³Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.