Jézus a mennyei szentély főpapja.

Krisztus áldozatának örök értéke

¹A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben.

²Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember.

³Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.

⁴Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.

⁵Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: „Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.”

⁶Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.

⁷Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra.

⁸Márpedig feddő szóval mondta nekik:
„Íme jönnek napok, mondja az Úr,
s új szövetségre lépek Izrael házával,
és Júda házával.

⁹Nem olyan szövetségre,
mint amilyent atyáikkal kötöttem
azon a napon, mikor kézen fogva
kivezettem őket Egyiptom földjéről.
Mivel nem tartottak ki szövetségemben,
én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.

¹⁰Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után
Izrael házával kötök, mondja az Úr:
elméjükbe öntöm törvényeimet,
és szívükbe vésem,
Istenük leszek,
és ők népemmé lesznek.

¹¹Senkinek sem kell tanítania társát,
senkinek sem testvérét:
ismerd meg az Urat!
Hiszen mindenki ismer majd engem,
kicsinytől a legnagyobbig.

¹²Irgalmas leszek bűneikkel szemben
s vétkükre többé nem emlékezem.”

¹³Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.