Állhatatosság a szenvedésben.

¹Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát.

²Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül.

³Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek.

⁴A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig,

⁵és megfeledkeztetek a vigasztalásról,
mely hozzátok, mint fiakhoz szól:
„Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését,
s ne csüggedj el, ha korhol.

⁶Mert megfenyíti az Úr, akit szeret,
s megostorozza minden fiát, akit befogad.”

⁷A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene?

⁸Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

⁹Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk?

¹⁰Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk.

¹¹A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte.

¹²Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket,

¹³a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

Óvás az elpártolástól.

¹⁴Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat.

¹⁵Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön.

¹⁶Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét.

¹⁷Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg.

¹⁸Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez,

¹⁹sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó.

²⁰Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.”

²¹Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.”

²²Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez,

²³az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,

²⁴az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé.

²⁵Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el.

²⁶Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: „Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem.”

²⁷Ez a „még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan.

²⁸Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel.

²⁹A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.