Címzés és apostoli üdvözlet.

¹Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki,

²melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról

³– aki test szerint Dávid nemzetségéből született,

⁴de akit a megszentelő Lélek szerint, a halálból való föltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt –, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról.

⁵Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre.

⁶Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai.

⁷Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás.

⁸Először is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon dicsérettel szólnak.

⁹Tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben

¹⁰mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak.

¹¹Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerősödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek,

¹²vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk.

¹³Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran föltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogány nép között.

¹⁴Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak.

¹⁵Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.

¹⁶Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére.

Az emberiség megigazulásra szorul

¹⁷Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: „Az igaz a hitből él.”

A pogányok bűnössége.

¹⁸Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják.

¹⁹Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra.

²⁰Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető.

²¹Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha fölismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult.

²²Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak.

²³Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával.

²⁴Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket.

²⁵Hiszen Isten igazságát fölcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtőnek, aki mindörökké áldott. Amen.

²⁶Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló
szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték föl.

²⁷Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét.

²⁸Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan.

²⁹Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel.

³⁰Árulók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek,

³¹oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegők,) könyörtelenek.

³²Fölismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a halálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek.