Jézus meggyógyít egy leprást.

¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.

²Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

³(Jézus) feléje nyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától.

⁴Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

A kafarnaumi százados.

⁵Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta:

⁶„Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik.”

⁷„Megyek és meggyógyítom” – felelte (Jézus).

⁸A százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj, és szolgám meggyógyul.

⁹Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és a szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.”

¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben!

¹¹Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában,

¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

¹³A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga még abban az órában meggyógyult.

Péter házában.

¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta.

¹⁵Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és szolgált neki.

¹⁶Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket és minden beteget meggyógyított.

¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

Jézus követésének föltételei.

¹⁸Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra.

¹⁹Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette:

²⁰„A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.”

²¹Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.”

²²Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”

A vihar lecsendesítése.

²³Bárkába szállt és tanítványai követték.

²⁴Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt.

²⁵(Tanítványai) fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg (minket), elveszünk!”

²⁶(Jézus) megfeddte őket: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett.

²⁷Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

A gadarai megszállottak.

²⁸Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni.

²⁹Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk (Jézus), Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”

³⁰Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett.

³¹Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.”

³²„Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett.

³³A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is.

³⁴Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.