Az idők jele.

¹Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik.

²De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég.

³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek?

⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

⁵A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal.

⁶Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától !

⁷Azok így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret.”

⁸Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek ?

⁹Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele?

¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl?

¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?”

¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Az egyház sziklaalapja.

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

¹⁴Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”

¹⁵Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?”

¹⁶Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.”

¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

¹⁸S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.

¹⁹Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.”

²⁰Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²¹Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad.

²²Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!”

²³De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

Jézus követése.

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt.

²⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?

²⁷Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten.

²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.