A főtanács határozata.

Az utolsó vacsora

¹Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel.

²„Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”

Jézus Betániában.

³Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte.

⁴Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel?

⁵Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá.

⁶Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem.

⁷Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek.

⁸Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.

⁹Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

¹⁰Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt.

¹¹Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

¹²Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?”

¹³Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel.

¹⁴Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?

¹⁵Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.”

¹⁶A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

¹⁷Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel.

¹⁸Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.”

¹⁹Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?”

²⁰De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl.

²¹Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

Az eukarisztia alapítása.

²²Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.”

²³Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle.

²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok.

²⁵Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

²⁶Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.

²⁷Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

²⁸De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.”

²⁹Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.”

³⁰Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”

Jézus szenvedése

³¹De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálfélelme.

³²Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak.

³³Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett.

³⁴„Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.”

³⁵Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra.

³⁶„Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”

³⁷Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?

³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.”

³⁹Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁰Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki.

⁴¹Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok!

⁴²Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”

Jézust elfogják.

⁴³Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

⁴⁴Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.”

⁴⁵Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta.

⁴⁶Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették.

⁴⁷A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét.

⁴⁸Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok.

⁴⁹Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.”

⁵⁰Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak.

⁵¹Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél.

⁵²Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

Jézus a főtanács előtt.

⁵³Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók.

⁵⁴Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett.

⁵⁵A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

⁵⁶Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg.

⁵⁷Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene:

⁵⁸„Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.”

⁵⁹De ebben sem egyezett meg tanúságuk.

⁶⁰Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”

⁶¹Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?”

⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.”

⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte.

⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra.

⁶⁵Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása.

⁶⁶Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya.

⁶⁷Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg.

⁶⁸Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas.

⁶⁹A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta.

⁷⁰Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.”

⁷¹Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.”

⁷²Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.