Jézus születése.

¹Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget.

²Ez az első népszámlálás Kvirínusznak, Szíria helytartójának idejében történt.

³Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát.

⁴József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe,

⁵hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.

⁶Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja.

⁷Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

Pásztorok a jászolnál.

⁸Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat.

⁹Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket.

¹⁰Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek:

¹¹ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.

¹²Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

¹³Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek:

¹⁴„Dicsőség a magasságban Istennek,
és békesség a földön Isten kedveltjeinek.”

¹⁵Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.”

¹⁶Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.

¹⁷Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről.

¹⁸Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

¹⁹Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.

²⁰A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak úgy, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Jézus bemutatása a templomban.

²¹Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott.

²²Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak.

²³Így parancsolja az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is:

²⁴„Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

²⁵Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakott benne.

²⁶Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

²⁷A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele,

²⁸karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:

²⁹„Bocsásd el most szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,

³⁰hiszen már látták szemeim az üdvösséget,

³¹amit minden nép számára rendeltél:

³²világosságul a pogányok megvilágítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

³³Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott.

³⁴Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek –

³⁵s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.”

³⁶Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett.

³⁷Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.

³⁸Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Jézus Názáretben.

³⁹Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

⁴⁰A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.

A tizenkét éves Jézus a templomban.

⁴¹Szülei évről évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴²Amikor tizenkét esztendős lett, szintén elzarándokoltak (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint.

⁴³Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna.

⁴⁴Azt gondolták, hogy az útitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.

⁴⁵Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték.

⁴⁶Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket.

⁴⁷Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.

⁴⁸Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.”

⁴⁹„Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?”

⁵⁰De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani.

⁵¹Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a szavakat.

⁵²Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.