Előszó

¹Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy,

²amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének.

³Jónak láttam magam is, hogy – miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam –

Jézus gyermekkora

⁴sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

János születésének hírül adása.

⁵Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.

⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint.

⁷De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.

⁸Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt,

⁹rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot.

¹⁰A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott.

¹¹Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala.

¹²Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.

¹³Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni.

¹⁴Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének.

¹⁵Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel.

¹⁶Izrael fiai közül sokat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz.

¹⁷Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”

¹⁸Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.”

¹⁹Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt.

²⁰De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”

²¹A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban.

²²Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt.

²³Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.

²⁴E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta.

²⁵„Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Jézus születésének hírül adása.

²⁶Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.

²⁷A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták.

²⁸Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)”

²⁹E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén.

³⁰Az angyal így folytatta:

³¹„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz.

³²Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.

³³Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.”

³⁴Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?”

³⁵Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz.

³⁶Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek.

³⁷Istennél semmi sem lehetetlen.”

³⁸Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

Mária látogatása Erzsébetnél.

³⁹Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett.

⁴⁰Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek.

⁴²Hangos szóval fölkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!

⁴³Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?

⁴⁴Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben.

⁴⁵Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

⁴⁶Erre Mária így szólt:
„Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

⁴⁸Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.

⁴⁹Mily nagy dolgokat művelt velem
ő, a hatalmas és szent!

⁵⁰Irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről nemzedékre.

⁵¹Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.

⁵²Uralkodókat taszít le a trónjukról,
de fölemeli az alázatosokat.

⁵³Éhezőket tölt be minden jóval,
de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.

⁵⁴Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
s amint megígérte atyáinknak,

⁵⁵nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.”

⁵⁶Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

János születése.

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült.

⁵⁸Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki.

⁵⁹A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni.

⁶⁰De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.”

⁶¹Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.”

⁶²Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni.

⁶³Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek.

⁶⁴Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent.

⁶⁵Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek.

⁶⁶Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.”

⁶⁷Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

⁶⁸„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta népét.

⁶⁹Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában.

⁷⁰Amint meghirdette szentjei által,
prófétái ajkával ősidőktől fogva:

⁷¹megszabadított ellenségeinktől
s mindazoktól, akik gyűlölnek minket,

⁷²irgalmas volt atyáinkhoz
és megemlékezett szent szövetségéről,

⁷³s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk,

⁷⁴hogy ellenségeinktől megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt,

⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt
életünk minden napján.

⁷⁶Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,

⁷⁷s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
mely a bűnösök bocsánatában van,

⁷⁸Istenünk mélységes irgalmából,
mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő,

⁷⁹hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
és lépteinket a békesség útjára vezesse.”

⁸⁰A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.