¹Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égről földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa.

²Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tőle a nap és a levegő.

³A füstből sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak.

⁴Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellő növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele.

⁵Ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint mikor skorpiómarás éri az embert.

⁶Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.

⁷A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetsző koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc.

⁸Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné.

⁹Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította őket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint a nagyszámú, csatába száguldó harci szekér dübörgése.

¹⁰Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban oly erő volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek.

¹¹Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abaddón, görög neve pedig Apollión.

¹²Így múlt el az első jaj, de jön még két másik.

¹³A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe előtt álló aranyoltár négy sarka közül.

¹⁴Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: „Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve.”

¹⁵Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendőre készen állt, hogy megölje az emberek harmadrészét.

¹⁶A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam.

¹⁷Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: Tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította őket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkő tört elő.

¹⁸E három csapás: a szájukból előtörő tűz, füst és kénkő megölte az emberek harmadrészét.

¹⁹A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s feje volt, amellyel marni tudtak.

²⁰A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitől, hanem tovább imádta a gonosz lelkeket, az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak.

²¹Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.