Örömujjongás a mennyben.

¹Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek! Igazak és jogosak ítéletei!

²Elítélte a nagy parázna asszonyt, aki paráznaságával megrontotta a földet. Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapad.”

³És újra kiáltották: „Alleluja! Füstje fölszáll örökkön-örökké.”

⁴Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borulva imádta a trónon ülő Istent és így kiáltott: „Úgy legyen! Alleluja!”

⁵A trón felől pedig szózat tört elő:
„Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind,
s akik őt félitek, kicsinyek és nagyok.”

⁶Akkor nagy sereg énekét hallottam, s ez sok víz zúgásához és erős mennydörgés robajához hasonlított: „Alleluja! Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat.

⁷Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. Jegyese fölkészült:

⁸méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti.

⁹Akkor így szólt hozzám: „Jegyezd föl: boldogok a Bárány menyegzős lakomájára hivatalosak!” És hozzáfűzte: „Ezek Isten igaz igéi.”

¹⁰Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. A Jézusról tett tanúság a prófétálás lelke.

A győzelmes fehér lovas.

¹¹Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol.

¹²Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga.

¹³Vértől ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje.

¹⁴A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsba öltözve fehér lovon kísérték.

¹⁵Szájából éles kard tört elő, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vasvesszővel fogja kormányozni őket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.

¹⁶Köntösén csípő magasságban ez a név volt írva: „Királyok Királya, uralkodók Ura.”

A vadállat és a hamis próféta megítélése.

¹⁷Akkor láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülő madarakra: „Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára!

¹⁸Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és lovasaik húsát, szabadokét és szolgákét, kicsinyekét és nagyokét!”

¹⁹Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyűltek, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével.

²⁰De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és bálványképét imádták.

²¹Mindkettőt elevenen, kénkővel égő, tüzes tóba vetették. A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elő. És a madarak mind jóllaktak azok húsával.