Babilon bukása.

¹Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet.

²Harsány hangon kiáltotta: „Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja.

³Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői pedig meggazdagodtak pazar fényűzéséből.”

⁴Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt: „Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is.

⁵Bűnei az eget verik, de Isten számon tartja gonosztetteit.

⁶Fizessetek meg neki, ahogy ő fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött.

⁷Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt.

⁸Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sőt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli.”

Babilon siratása.

⁹„Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgő égését.

¹⁰Gyötrelmeitől való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted.

¹¹A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat:

¹²Arany- és ezüstárut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint,
semmiféle tujafát és elefántcsont díszt,
sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt,

¹³fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, bort, olajat, lisztlángot és búzát,
barmot és juhot, lovat és kocsit,
rabszolgák testét és lelkét.

¹⁴Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak,
eltűnt tőled minden pompa és fény,
s nyomuk sem lesz többé.

¹⁵A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak:

¹⁶Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél! Arannyal, drágakővel és gyöngyökkel voltál ékes!

¹⁷Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!

¹⁸Minden kormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz!

¹⁹Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt!

²⁰Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten igazságotokért kimondta felette az ítéletet.”

Az elpusztult város képe.

²¹Egy erős angyal erre malomkő nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal: „Ily robajjal dőljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé!

²²Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned!
Ne éljen benned semmilyen mesterség művese!
Ne hallatsszék malomkattogás!

²³Mécses fénye ne villanjon föl benned!
Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát!
Kereskedőid a föld nagyjai voltak,
varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.”

²⁴Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön.