A nyelv megfékezése.
1Testvéreim, ne akarjatok nagyon sokan tanítókká lenni. Tudjátok meg, hogy ezzel csak annál súlyosabb ítélet vár rátok.
2Hiszen úgyis sok dologban vétünk mindannyian. Aki szavában nem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testét is.
3Ha a lónak zablát vetünk szájába, hogy engedelmességre szorítsuk, egész testét irányítani tudjuk.
4Lám a nagy hajót, még ha erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a kormányos akarja.
5Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora erdőt gyújt föl.
6A nyelv is tűz, gonoszsággal telt világ. Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, sőt, a pokoltól lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti.
7Valamennyi vadállat, madár, csúszómászó és tengeri állat természete megszelídíthető, s az ember meg is szelídíti őket,
8a nyelvet azonban senki emberfia meg nem szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos méreggel.
9A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele átkozzuk is az embert, bár Isten képmására alkotott teremtmény.
10Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem volna szabad megtörténnie!
11Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból ont édes és keserű vizet?
Földi bölcsesség
12S teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ont édes vizet.
A kétféle bölcsesség.
13Ki bölcs és értelmes köztetek? Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz.
14Ám ha keserű irigység és vetélkedés van szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot.
15Ez nem fölülről származó bölcsesség, hanem földi, érzéki, sőt ördögi.
16Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság.
17Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, (jóra hajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó.
18Az igaz élet magját békében vetik el a békeszeretők.