1Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a részvevő szeretet,

2tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok.

3Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú
dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.

4Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

5Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt.

6Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék,

7inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez:

8külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

9Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki:

10Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,

11s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

12Kedveseim, ti, akik mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok üdvösségteket, nemcsak amikor jelen vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol.

13Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is.

14Zúgolódás és okoskodás nélkül tegyetek meg mindent,

15hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék közt, akik közt úgy ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben.

16Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen.

17Még ha a hitetekért hozott áldozaton és szolgálaton fölül véremet is ontják, örülök és együtt örvendek mindnyájatokkal.

18Örüljetek ti is, és örvendezzetek velem.

19Remélem az Úr Jézusban, hogy hamarosan hozzátok küldhetem Timóteust, s hogylétetekről értesülve megnyugszom.

20Senki sincs ugyanis, aki velem egyetértve, oly őszintén szívén viselné ügyeteket.

21A többiek mind a maguk javát keresik, s nem Krisztus Jézusét.

22Megbízhatóságát abból láthatjátok, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében.

23Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom mi történik ügyemben.

24Sőt bízom az Úrban, hogy magam is nemsokára indulhatok hozzátok.

25Addig is szükségesnek láttam, hogy hazaküldjem Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.

26Nagyon kívánkozott utánatok és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek.

27Csakugyan halálos beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne érjen.

28Annál sürgősebben küldtem el tehát, hogy viszontlátásának újra örvendjetek, s nekem se legyen bánatra okom.

29Fogadjátok tehát nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.

30Hiszen Krisztus ügyéért volt közel a halálhoz, s életét kockáztatta, hogy pótolja a nekem tett szolgálatban, amit ti nem tehettetek.