¹Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a részvevő szeretet,

²tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok.

³Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú
dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.

⁴Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

⁵Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt.

⁶Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék,

⁷inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez:

⁸külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

⁹Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki:

¹⁰Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,

¹¹s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

¹²Kedveseim, ti, akik mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok üdvösségteket, nemcsak amikor jelen vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol.

¹³Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is.

¹⁴Zúgolódás és okoskodás nélkül tegyetek meg mindent,

¹⁵hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék közt, akik közt úgy ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben.

¹⁶Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen.

¹⁷Még ha a hitetekért hozott áldozaton és szolgálaton fölül véremet is ontják, örülök és együtt örvendek mindnyájatokkal.

¹⁸Örüljetek ti is, és örvendezzetek velem.

¹⁹Remélem az Úr Jézusban, hogy hamarosan hozzátok küldhetem Timóteust, s hogylétetekről értesülve megnyugszom.

²⁰Senki sincs ugyanis, aki velem egyetértve, oly őszintén szívén viselné ügyeteket.

²¹A többiek mind a maguk javát keresik, s nem Krisztus Jézusét.

²²Megbízhatóságát abból láthatjátok, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében.

²³Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom mi történik ügyemben.

²⁴Sőt bízom az Úrban, hogy magam is nemsokára indulhatok hozzátok.

²⁵Addig is szükségesnek láttam, hogy hazaküldjem Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.

²⁶Nagyon kívánkozott utánatok és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek.

²⁷Csakugyan halálos beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne érjen.

²⁸Annál sürgősebben küldtem el tehát, hogy viszontlátásának újra örvendjetek, s nekem se legyen bánatra okom.

²⁹Fogadjátok tehát nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.

³⁰Hiszen Krisztus ügyéért volt közel a halálhoz, s életét kockáztatta, hogy pótolja a nekem tett szolgálatban, amit ti nem tehettetek.

³¹Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a részvevő szeretet,

³²tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok.

³³Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú
dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.

³⁴Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

³⁵

Krisztus példája.

³⁶Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék,

³⁷inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez:

³⁸külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

³⁹Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki:

⁴⁰Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,

⁴¹s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

⁴²

Buzgóság a jóban.

⁴³Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is.

⁴⁴Zúgolódás és okoskodás nélkül tegyetek meg mindent,

⁴⁵hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék közt, akik közt úgy ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben.

⁴⁶Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen.

⁴⁷Még ha a hitetekért hozott áldozaton és szolgálaton fölül véremet is ontják, örülök és együtt örvendek mindnyájatokkal.

⁴⁸Örüljetek ti is, és örvendezzetek velem.

⁴⁹

Timóteus és Epafroditosz küldetése.

⁵⁰Senki sincs ugyanis, aki velem egyetértve, oly őszintén szívén viselné ügyeteket.

⁵¹A többiek mind a maguk javát keresik, s nem Krisztus Jézusét.

⁵²Megbízhatóságát abból láthatjátok, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében.

⁵³Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom mi történik ügyemben.

⁵⁴Sőt bízom az Úrban, hogy magam is nemsokára indulhatok hozzátok.

⁵⁵Addig is szükségesnek láttam, hogy hazaküldjem Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen.

⁵⁶Nagyon kívánkozott utánatok és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek.

⁵⁷Csakugyan halálos beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne érjen.

⁵⁸Annál sürgősebben küldtem el tehát, hogy viszontlátásának újra örvendjetek, s nekem se legyen bánatra okom.

⁵⁹Fogadjátok tehát nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert.

⁶⁰Hiszen Krisztus ügyéért volt közel a halálhoz, s életét kockáztatta, hogy pótolja a nekem tett szolgálatban, amit ti nem tehettetek.