A máltai tartózkodás.

¹Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.

²A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránk szakadt eső és hideg elől.

³Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de mikor a tűzre rakta, a hőség elől egy vipera kúszott elő és a kezére vetette magát.

⁴Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngő állatot, ezt mondogatták egymásnak: „Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de az igazság nem hagyja életben.”

⁵Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe és semmi baja sem történt.

⁶Azok pedig várták, hogy fölpuffad vagy holtan rogy össze. Jó ideig vártak, de amikor látták, hogy semmi baj sem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten.

⁷Azon a vidéken volt a vidék első tisztviselőjének, Publiusznak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket.

⁸Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította.

⁹Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak.

¹⁰Nagy tiszteletben tartottak minket, s amikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak.

A hajóút utolsó szakasza.

¹¹Három hónap múlva egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt, és a Dioszkúroszok jelvényét viselte.

¹²Szirakúzába érve három napig ott vesztegeltünk.

¹³Innen a part mellett haladva Régiumba érkeztünk. Egy nappal később déli szél támadt, s így a következő napon Puteoliba érkezhettünk.

¹⁴Itt testvérekre találtunk, kérésükre egy hétig ott maradtunk és csak azután indultunk tovább Róma felé.

¹⁵A testvérek, amint hírt kaptak rólunk, elénk siettek egészen Forum Appii és Tres Tabernae tájékáig. Pál láttukra hálát adott Istennek és bizalomra gerjedt.

¹⁶Rómába érkezésünk után Pál engedélyt kapott, hogy magánlakásban maradhasson egy katona őrizete mellett.

Pál Rómában hirdeti Krisztust.

¹⁷Harmadnapra magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Mikor összejöttek, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Testvéreim, én semmit sem tettem a nép vagy az ősi szokások ellen, mégis bilincsbe verve adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.

¹⁸Ezek megvizsgálták az ügyemet s aztán szabadon akartak bocsátani, mert semmi főbenjáró vétséget nem követtem el.

¹⁹Azonban a zsidók tiltakozása következtében kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni.

²⁰Ez az oka annak, hogy látni kívántalak titeket és néhány szót akartam szólni hozzátok. Ezt a bilincset ugyanis Izrael reménysége miatt verték rám.”

²¹Azok erre kijelentették neki: „Nem kaptunk levelet felőled Júdeából, és az ideérkező testvérek közül sem hozott senki hírt vagy mondott rólad valami rosszat.

²²Szeretnénk tőled hallani, milyen fölfogást vallasz. Azt tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál.”

²³Megállapodtak vele egy napban, és ekkor igen sokan eljöttek hozzá a lakására. Meggyőző erővel magyarázott nekik az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket megnyerni Jézusnak a Mózes törvényéből és a prófétákból merített érvekkel.

²⁴Némelyek elfogadták azt, amit mondott, mások meg hitetlenek maradtak.

²⁵Végül, mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál ekkor ezt a mondást olvasta rájuk: „Helyesen szólt a Szentlélek, mikor Izajás próféta által ezt mondta atyáitoknak:

²⁶Menj el ehhez a néphez és így beszélj:
Hallván halljatok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok.

²⁷Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek,
és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.

²⁸Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, s azok hallgatni fognak rá.”

²⁹Ezekre a szavakra a zsidók nagy vitatkozva eltávoztak tőle.

³⁰Két álló esztendeig maradt bérelt szállásán.

³¹Mindenkit fogadott, aki betért hozzá, és nagy bizalommal akadálytalanul tanította az Úr Jézus Krisztusról szóló igazságokat.