¹Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: „Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.” Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekező beszédébe.

²„Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, annál is inkább,

³mivel te ismered a zsidóknál honos összes szokásokat és vitás kérdéseket. Kérlek tehát, hallgass meg türelmesen.

⁴Életem kezdettől fogva népem környezetében, Jeruzsálemben folyt, és ifjú koromtól kezdve ismeretes az összes zsidók előtt.

⁵Régtől fogva ismernek, s ha akarják, ők is megerősíthetik, hogy vallásuk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

⁶Most meg azért állok itt és várom ítéletemet, mert reménykedtem Isten atyáinknak tett ígéretében,

⁷hiszen tizenkét törzsünk is abban reménykedik, hogy beteljesül az, ha éjjel-nappal állhatatosan teljesíti szolgálatát. E miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király.

⁸Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten halottakat támaszt föl?

⁹Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm,

¹⁰s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A főpapok fölhatalmazásával sok szentet fogságba vetettem és kivégzésük mellett szavaztam.

¹¹Zsinagógáról zsinagógára jártam, sokszor megkínoztattam őket s így akartam őket káromlásra kényszeríteni. Sőt mindinkább elfogott a düh velük szemben, úgyhogy még idegen városokban is üldöztem őket.

¹²Egy alkalommal a főpapok fölhatalmazásával és engedélyével Damaszkusz felé tartottam.

¹³Ekkor útközben déltájban napnál vakítóbb fényt láttam, király, amely körülragyogott engem és útitársaimat. Mindnyájan földre buktunk.

¹⁴Ekkor egy hangot hallottam, amely zsidó nyelven így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!

¹⁵Én erre megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Én vagyok Jézus, felelte az Úr, akit te üldözöl.

¹⁶De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg előtted, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál és amit még ezután mutatok neked.

¹⁷Megoltalmazlak népeddel és a pogányokkal szemben.

¹⁸Ezek közé (most) azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságba, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.

¹⁹Ezért hát, Agrippa király, nem voltam hitetlen a mennyei látomás iránt,

²⁰hanem hirdettem először a damaszkusziaknak, jeruzsálemieknek és egész Júdea lakósainak, majd a pogányoknak is, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek meg Istenhez a bűnbánat méltó tettei által.

²¹Ezek miatt fogtak el a zsidók a templomban és voltak azon, hogy megöljenek.

²²Isten oltalma azonban megsegített mind a mai napig. Tanúságot tettem kicsinyek és nagyok előtt. Semmi mást nem mondtam azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek:

²³vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsőnek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak.”

²⁴Mikor védekező beszédében eddig jutott, Fesztusz harsány hangon közbekiáltottt: „Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet.”

²⁵„Nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, viszonozta Pál, hanem igaz és józan szavakat hirdetek.

²⁶A király, akihez éppen ezért bátran beszélek, ismeri ezeket a dolgokat. Valóban nem hinném, hogy valami is ismeretlen volna előtte ezek közül, hiszen mindez nem zugban történt.

²⁷Agrippa király, hiszel a prófétákban? Tudom, hogy hiszel!”

²⁸Erre Agrippa azt mondja Pálnak: „Kevés híja, hogy keresztény nem leszek.”

²⁹Pál erre így felelt: „Arra kérem az Istent, hogy akár kevés, akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével.”

³⁰Ekkor a király, a helytartó, Berniké és a köröttük ülők fölemelkedtek helyükről.

³¹Távozásuk közben ezeket a szavakat váltották egymás közt: „Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincset érdemelne.”

³²Agrippa pedig így nyilatkozott Fesztusz előtt: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz.”