Úton Jeruzsálem felé.

¹Miután elváltunk tőlük, elhajóztunk s egyenes irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Ródoszba és onnét Patarába.

²Itt egy Föníciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és kifutottunk a nyílt tengerre.

³Föltűnt előttünk Ciprus, ezt balkéz felől elhagytuk és Szíriába hajóztunk. Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát.

⁴Megkerestük a tanítványokat és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

⁵Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien, feleségestül, gyermekestül kikísértek minket a városon kívül.

⁶A tengerparton térdre borulva imádkoztunk, majd kölcsönös búcsúzkodás után mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek.

⁷Hajóutunk befejezéséül Tíruszból Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s egy napig náluk maradtunk.

⁸Másnap aztán tovább haladva Cézáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp evangélista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg.

⁹Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott hajadon leánya volt.

¹⁰Néhánynapi ott-tartózkodásunk tartama alatt egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából.

¹¹Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét és összekötözte vele saját lábát és kezét e szavak kíséretében: „Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak.”

¹²Mikor ezt meghallottuk, mi is meg az odavalók is kértük őt, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

¹³Pál azonban így felelt: „Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem.”

¹⁴S mivel nem tudtuk őt meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: „Legyen meg az Úr akarata.”

¹⁵E napok elmúltával tehát nekikészülődtünk és fölmentünk Jeruzsálembe.

Pál fogsága

¹⁶Néhány cézáreai tanítvány szintén velünk tartott és elvezetett minket a ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást.

Jakab apostol tanácsa.

¹⁷Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek szívesen fogadtak minket.

¹⁸Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a presbiterek is mind megjelentek.

¹⁹Köszöntötte őket, aztán részletesen elbeszélte, mi mindent művelt Isten a pogányok közt az ő szolgálata által.

²⁰Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak: „Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért mind féltékenyen megtartják a törvényt.

²¹Felőled viszont azt hallották, hogy a Mózestól való elpártolásra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el fiaikon a körülmetélést és ne éljenek a szokások szerint.

²²Mi a teendő ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, mert) mindenképpen megtudják, hogy ide érkeztél.

²³Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak magukra.

²⁴Vedd őket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebből mindenki megérti, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt és szerinte élsz.

²⁵Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen együttéléstől.”

²⁶Erre Pál másnap az illető férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végződik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.

Az apostolt elfogják.

²⁷A hét nap már letelőben volt, mikor az Ázsiából való zsidók észrevették őt a templomban.

²⁸Fölizgatták az egész népet, megragadták és kiabálni kezdtek: „Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és mindenki előtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló tanításokat terjeszt. Sőt még pogányokat is behozott a templomba és megfertőzte ezt a helyet.”

²⁹Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofiumoszt és azt hitték, hogy a templomba is bevezette.

³⁰Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsődült. Pált megragadták és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták.

³¹Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredeséhez eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki.

³²Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájuk. Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését.

³³Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta és kettős bilincsbe verette. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett.

³⁴A tömegből azonban összevissza kiabáltak. Mivel a zaj miatt semmi biztosat sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba.

³⁵A lépcsőhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük őt a nép erőszakoskodása miatt.

³⁶A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: „Halált reá!”

³⁷Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: „Szabad valamit mondanom neked?” „Te tudsz görögül?” – kérdezte az.

³⁸„Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl és vezetett ki a pusztába?”

³⁹„Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres kilíkiai város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez.”

⁴⁰Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőre állva kezével intett a népnek. Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg őket: