A Szentlélek eljövetele.

A jeruzsálemi egyház

1Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.

2Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek.

3Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre.

4Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket.

5Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.

6Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.

7Meglepődtek és álmélkodva mondták: „Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók?

8Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét?

9Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia,

10Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok,

11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit.”

12Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: „Ugyan mi lehet ez?”

13Mások meg gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral!”

Péter pünkösdi beszéde.

14Péter erre a többi tizenegy közül előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat!

15Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk,

16hanem ez az, amit megmondott Joel próféta:

17Így szól az Isten:
Ez történik majd az utolsó napokban:
szétárasztom minden emberre Lelkemet,
fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
az ifjak látomásokat látnak,
s álmokat álmodnak a vének.

18Még szolgáimra és szolgálóimra is
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban,
hogy prófétái szót hallassanak.

19Csodákat támasztok fönn az égen
és jeleket lenn a földön:
vért és tüzet és gomolygó füstöt.

20A nap árnyékba, a hold vérbe borul
mielőtt az Úr napja elérkezik,
az a nagy és nyilvánvaló.

21És mindenki üdvözülni fog,
aki segítségül hívja az Úr nevét.

22Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek.

23Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok.

24Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,

25hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban:
Szemem előtt az Úr mindenkoron,
nem inghatok meg: ő áll jobbomon.

26Hát szívem örvend, nyelvem énekel,
és testem is békében nyugszik el.

27Pokolnak lelkem, mert nem engeded,
nem hagyod, rothadásra szentedet.

28Az élet útját mutatod meg nékem,
és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel.

29Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk.

30Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára.

31Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás.

32Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

33Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok.

34Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet,

35míg lábad alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.

36Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

37Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. „Mit tegyünk hát, testvérek?” – fordultak Péterhez és a többi apostolhoz.

38„Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát.

39Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk.”

40Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: „Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül.”

41Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

A jeruzsálemi hívek élete.

42Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

43Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott).

44A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt.

45Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten.

46Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket.

47Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.