Előszó

¹Előző könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig,

²amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak.

Jézus mennybemenetelétől a Szentlélek eljöveteléig

³Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik.

Jézus mennybemenetele.

⁴Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére.

⁵„Erről hallottatok tőlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg.”

⁶Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael országát?”

⁷Ő azonban így válaszolt: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete.

⁸De mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.”

⁹E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől.

¹⁰Miközben merően nézték, miként emelkedik az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük.

¹¹„Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölvétetett a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe tért.”

¹²Ezután az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől szombatnapi járásra fekszik, visszatértek Jeruzsálembe.

¹³Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére.

¹⁴Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak.

Mátyás apostollá választása.

¹⁵Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett.

¹⁶„Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtők vezetőjéről jövendölt.

¹⁷Ő közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt.

¹⁸Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor pedig lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött.

¹⁹Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett erről, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezőnek nevezték el.

²⁰Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükből váljék sivatag,
ne lakja senki sátrukat.
Továbbá:
Tisztségét kapja meg más.

²¹Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt – János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig –

²²velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról.”

²³Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.

²⁴Azután így imádkoztak: „Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettő közül melyikre esett választásod,

²⁵hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hűtlenül elhagyott és így az őt megillető helyre jutott.”

²⁶Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták.