Az apostoli zsinat.

Vita a mózesi törvény kötelező erejéről

¹Néhányan, akik Júdeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.”

²Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez e vitás kérdés ügyében.

³Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönícián és Szamarián való átutaztukban elbeszélték a pogányok Megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvérnek.

⁴Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten.

⁵Erre azonban fölállt néhány, a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: „Körül kell metélni őket, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”

⁶Erre az apostolok és presbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására.

⁷A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: „Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek.

⁸A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk,

⁹és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket megtisztította.

¹⁰Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?

¹¹Ellenkezőleg a mi hitünk az, hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk, és éppen így ők is.”

¹²Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között.

¹³Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: „Testvéreim, hallgassatok meg engem!

¹⁴Simon elbeszélte, hogyan kezdett hozzá Isten, hogy a pogányok közül népet válasszon magának.

¹⁵Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás:

¹⁶Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát, omladékait újjáépítem és helyreállítom,

¹⁷hogy a többi ember is keresse az Urat,
valamint minden nép, melyet rólam neveznek el.

¹⁸Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Ez az ő örök határozata.

¹⁹Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez.

²⁰Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és vértől.

²¹Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában.”

A jeruzsálemi határozat.

²²Ekkor az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióchiába küldik őket: mégpedig Júdást, más néven Barszabbászt és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt.

²³Ezt az írást küldték velük: „Az apostolok és presbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában élő, pogányok közül származó testvéreknek.

²⁴Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbízatásunk nélkül tanítva megzavart titeket és földúlta lelketeket.

²⁵Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással,

²⁶akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat.

²⁷Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják.

²⁸A Szentlélek és mi magunk is azt
tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok.

²⁹Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól. Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!”

A határozat kihirdetése.

³⁰Azok tehát útra bocsátásuk után lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a közösséget és átadták a levelet.

³¹Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat.

³²Júdás és Szilás,
akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket.

(34.) (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha ottmarad. Így
aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.)

³³Hosszabb ott-tartózkodás után békében elváltak a testvérektől és visszatértek megbízóikhoz.

³⁴Pál és Barnabás viszont Antióchiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.

Pál másodig útja

³⁵Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: „Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét.”

Antióchiától Troászig.

³⁶Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is.

³⁷Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfíliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába.Bejárta Szíriát és Kilíkiát, s megszilárdította az egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és presbiterek rendelkezéseit.)

³⁸Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott,

³⁹Pál viszont Szilást választotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult.