KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
A szentmisén együtt ünnepelt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára, Tarlós István főpolgármester, Harrach Péter, a KDNP alelnöke, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, továbbá a diplomáciai testület tagjai.
Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnökének homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Őszentsége, Ferenc pápa megválasztásának ötödik évfordulója alkalmából jöttünk el a Szent István-bazilikába, hogy együtt imádkozzunk Érte és az egész Egyházért. Egy válságokkal teli időszakot élünk, amely mind az Egyházban, mind a társadalmi életben súlyos kihívások elé állít bennünket. Ezért mostani közös imádságunkban szükséges nemcsak a Pápáért és az Egyházért, hanem az egész világ békéjéért is imádkoznunk. Jézus bátorít bennünket: nevében bármit is kérjünk az Atyától, megadja nekünk (vö. Jn 15,16). Ezért terjesszük Isten elé bizalommal kéréseinket, mert Ő sohasem szűkmarkú a benne bízókhoz. Ferenc pápa is erre a hitből fakadó imádságra biztatja hallgatóit minden megszólalásában.
Kell, hogy mindnyájunkat elgondolkodásra késztessen ez az értelmezés. Ne válogassunk az Egyház tanításában saját elgondolásaink szerint! Az Egyház, benne Péter tanításában maga Jézus szól hozzánk. Ezt Jézus egy másik helyen meg is erősítette tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem” (Lk 10,16). Vagyis lehet, hogy modernnek, sokak számára megnyerőleg hat válogatni az Egyház tanításában, abból bizonyos dolgokat elutasítani, s azt mondani, „én szabadon gondolkodó keresztény vagyok”, de ez eltérés a krisztusi úttól. Csak az tudhatja magát Jézus tanítványának, aki úgy él, amint a költő vallja önmagával kapcsolatban: „Akarom élni az egész hitet, / Szeretni, ahogy Isten szeret, / És bízni, bízni akarok, / Abban, amit a Krisztus hozott. / Nem érzem, nem is gondolom, / De akarom, akarom, akarom” (Sík Sándor: A néma Miatyánk).
Napjaink szekularizált társadalmának egyik legfőbb hibája, hogy tudatosan aláásott minden emberi és isteni tekintélyt. Sokaknak ezért nem mond már semmit az emberi méltóság, a szülői-, a tanári-, a közéleti tekintély, de még a szent dolgok iránti tisztelet sem. Pedig, ha életünkből hiányzik a mértékadó tekintély, az alapvető erkölcsi norma, s a mindezeknek alapot adó Szentség tisztelete, akkor saját magunk és minden embertársunk ellen vétünk. Nem véletlenül írja a költő: „Ha a Mérték tönkrement, / senki, semmi meg nem ment” (Mécs László: Bakonyi látomás).
Kedves Testvérek! Szent Pál apostol előtt egy kőből épült ház víziója jelenik meg, amikor az Egyházra gondol. Ezért írja az efezusiaknak, hogy „apostolokra alapozott épület vagytok, amelynek szegletköve maga Jézus Krisztus” (Ef 2,20). Az Apostol arra utal, hogy Jézus azért választotta ki apostolait, hogy folytassák művét a világban. Így a püspökök, Róma püspökével, a mindenkori pápával egyetemben arra hivatottak, hogy a rájuk bízottakkal, a Krisztusban hívőkkel együtt építsék az Egyházat, a hit, a remény és a szeretet közösségét. Jézus rendelése alapján ebben a munkában a pápának jut a legnagyobb felelősség és a legtöbb kegyelem, mert ő Péter, vagyis szikla, amelyre Jézus Egyházát építette, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt (vö. Mt 16,18).
Egyházunk – önmeghatározása alapján –, egyszerre szent és bűnös. Szent az alapítója, Jézus által, de bűnös tagjai miatt, akik még csak botladozva járnak az életszentség útján. Krisztus szentsége állandóan felragyog az Egyház arcán, és hála Istennek, mindig vannak olyan tagjai is az Egyháznak, a szentek, akik Krisztus szentségét különleges módon tükrözik vissza saját életükben. Krisztus követésében így válnak mindnyájan az Egyház építő köveivé. Mindnyájunknak ez a feladata: szentté válni. Ez egyszerre új és örök feladata a Krisztusban hívőknek. Ebben nagyszerű eligazítást ad nekünk Ferenc pápa legutóbb megjelent apostoli buzdítása, amely az Örüljetek és ujjongjatok (Gaudete et exsultate) címet viseli.
A keresztségben minden ember meghívást kapott arra, hogy legyen tanúja és apostola Krisztusnak a világban. Ezt nevezzük Szent II. János Pál pápa óta új evangelizációnak, amely része és folytatása Krisztus megváltói művének, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Legyünk ennek az ajándéknak hordozói és tovább adói! Így vegyünk részt az Egyház életében, ezzel segítsük Krisztus földi helytartójának, Ferenc pápának az egyetemes Egyházat szolgáló munkáját!
„Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”
***
A kiváló vezetői képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat éven keresztül volt a jezsuita rend argentin tartományának vezetője. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben II. János Pál pápa bíborossá kreálta. A XVI. Benedek pápa lemondását követően összehívott konklávé második napján, 2013. március 13-án választották pápává.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
(ki)
